Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906
A történetírás bölcselete
való melódiákat; amott mozdulatlan sziklákat s hullámzó vizeket, emitt szilárd és ingadozó jellemeket formál. Szóval ő a természet kizárólagos úra, mi csak élő kapák, kaszák, fűrészek, ecsetek, vésők, tollak, porcogós trombiták stb. vagyunk hatalmas kezeiben. Beláthatatlan veszélyekkel fenyegető tanítás, amelynek minden lépésnyi térfoglalása egy-egy emberi ideál életébe kerül. Aki csak passzív szereplője a világrend gépezetének, nem lehet felelős a maga tetteiért. Erény és bűn identikus fogalmakká válnak. E mellett a materializmus darvinisztikus tanai folyton azt emlegetik, hogy rokonsági kötelékeink nem valami magasabbrendű princípiummal, hanem az állatokkal fűznek össze bennünket. Érthetetlen tetszelgés. Még ha igaz lenne is, hogy valami ismeretlen hatalom magvakat hintett el a világmindenség ősködeiben, amelyekből előbb a szervetlen, azután a szerves élet kisarjadzott, akkor sem látjuk be, miért ne lenne helyesebb azokkal a tulajdonságokkal büszkélkedni, amelyek a teremtés többi lényeitől megkülönböztetnek bennünket, mint hogy — canis ad vomitum — folyton epekedünk a baromi lét után. Talán értjük is eme tanok lényegi tendenciáját. Valamifajta szappanra van szükség, amellyel a magasabbrendű életet ignoráló egyedek lemossák magukról erkölcsiségük undorító szennyét; valamifajta bódító dallamra, amely elaltassa a zajongó lelkiismeretet; valamifajta elméleti szabadalomra, amely a gyakorlati érzékiség útjait egyengesse. Bettentő retrográd irány, amely — alaptanainak logikai kényszere folytán — az egyéni s állami élet berendezettségét s az emberiség több évezredes kultúráját kivánja áldozatúl. Ezúttal egy-két történelmi példával óhajtjuk igazolni, hogy ami nagyot, igazán szépet, általánosságban boldogítót, ami nemes emberit produkált a világ, az sohasem az elméletileg igazolt, szabadjára eresztett állati hajlamoknak volt a gyümölcse, hanem mindenkor bizonyos eszményi elvekkel s ezek hatása alatt felébredt érzésekkel állott okozati összefüggésben. Hogy azután az ily eredmények eléréséhez a íizikai s lelki erők vasfegyelmezettsége kívánatos, oly természetes dolog, hogy annak bizonyításával senkinek józan érzékét megsérteni nem akarhatjuk. Gondoljunk Mózesre, akiről egy modern szemlélődő így nyilatkozik: »Milyen kicsinynek látszik a Sinai hegy, mikor Mózes áll rajta ! x) Gondoljunk a görögök történetére, akiknek nagysága őszinte vallásosságuk korával esik egybe. Nagyon távol áll tőlünk a szándék, hogy a pogány világ sokistenű rendszereinek apotheózist zengedezzünk. Ám úgy tetszik, mintha az összes népek istenvilágában valami homályos visszaemlékezés nyilatkoznék meg egy távoli élet ideáira, amelyeket az emberi természet sohasem engedett egészen feledésbe menni s amelyek a lényegi tekintélyi elvet a ') Heine Emlékiratai, magy. ford. Zollner Béla, Budapest, 1894. 230. 1.
