Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

Mikor a lelki vagy szellemi élet jelenségeiről beszél, azt a benyomást kelti az olvasóban, mintha lényegileg maga sem reflektálna többé azokra a princípiumokra, amelyeken logikájának állandóan mozognia kellene. Bár »Irrt.hum«-nak tart minden ideált, minden erkölcsi jelenséget, ép úgy lelkesedik értük, mintha intellektualista vagy spirituális ta lenne. Csak az a csodálatos, hogy nem veszi észre azt az ellenmondást, amely a való élet s alapelvei között fennáll; hogy a maga merev álláspontján ä la Berkeley — a történelem erőszakos jelenségeinek lavinája alá kerül. Nagy dicséretekkel emlegeti pl. a hatást, amelyet az emberi kultúra a valláserkölcsi fogalmaknak köszön. Eme nyílt történelmi igazság hirdetéseért feltétlen elismeréssel kell honorálnunk, de azt is meg kell vallanunk, hogy itt nem a materialista nyilatkozott meg benne. Hisz azt olvassuk nála egy helyütt: »Es gibt nur Naturgesetze, welchen jedwede Ethik oder Sittlichkeit fremd ist.«

1) Ha tehát pusztán természeti törvények léteznek, amelyektől Hellwald az ethika törvényeit nyilván elválasztja, mi magyarázza meg akkor ez utóbbiak tényleges fennmaradását? Vagy, ha a vallás-erkölcstan »Irrthum«, hogy lehet olyan hatással az emberre, hogy azt a kultúra fokmérőjének tekinti ?

2) Hova lesz a gépies természeti erők hatalma, amelyek úgy játszanak az emberrel, mint a szélvész a lehullott falevelekkel? Vagy ha elismeri a valláserkölcsi fogalmak nemesítő erejét, lehetséges-e ez az akarati szabadság feltételezése nélkül ? Nagyon szeretnők ismerni azt a materiális erőt, amely minket arra kényszerít, hogy erkölcsösek legyünk, amikor mi nem akarunk azok lenni. Vagy vegyünk egy más példát. Ha az egyént a materiális erők ellenállhatatlanul ösztönzik a ténykedésre, ha a történelem »eine Beihefolge zwingender Nothwendigkeiten«, a jogrend gondolata fogalmi képtelenségre válik. A materializmus alaptételeinek elfogadása mellett semmivel sem lenne bölcsebb cselekedet az emberi törvényhozás, mint a földrengéseknek vagy a pestisnek paragrafusokkal történő megrendszabályozása. Ám a történelem és a tapasztalás ad oculos demonstrálja, hogy az emberek ősidők óta a törvények bástyái közé menekülnek természetes jogaik védelmére. Mi értelme lenne ennek az eljárásnak, ha az emberiség az emberi cselekedetek kormányozhatóságát a jogrend alapjának nem tekintené ? Vagy vessük fel a kérdést, mért műveli a világ oly verejtékes gonddal a tudományok országának keményrögű talaját ? Mért irta meg pl. Hellwald az ő »

Kulturgeschichte«-jét ? A tudományok ápolásának pusztán regresszív jellege nem lehet kielégítő. A multak felkutatása révén a jövendőt kell szolgálnia. Ám a materializmus álláspontján lenne-e jogunk ilyen természetű cél kitűzésére ? Hiszen szerinte az emberi nem hivatása egybeesik a mindenható ') I. m. I. k. 30. 1. -) I. m. I. k. 74. 1.