Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1906

A történetírás bölcselete

R történetírás bölcselete. A történelmi művek módszerében általában két főirányt lehet megkülönböztetni. Az egyik merőben művészetinek nevezhető, amennyiben a történelmi jelenségek külső arányainak vázolását tekinti kizárólagos feladatának. A szembeszökő - mondhatni: erőszakos — indítóokok leszámításával a történelem pragmatizmusára semmi gondja. Az ily természetű törekvést a képzelgés hiú művének tartja. »Ama fáradozások, amelyek az emberiség történetét kormányzó törvények felkutatására irányulnak, mindenkor eredménytelenek lesznek«, olvassuk Otto Henne — Am Rhyn munkájában.

1) A másik irány szorosabb értelemben tudományosnak nevezhető. Művelői nem elégesznek meg a történeti szimptómák rajzával. Előttük ugyanoly szerepe van a történeti tüneménynek, mint a természettudós előtt a fizikainak. Okoskodó lelki funkciójuknak megindítója azért, hogy ugyanannak természetes eredménye legyen. »A művelődés mondja Guizot — általános és elrejtett tény, amelyet a külső események burkolata alatt keresünk.«

2) Ezen irány a történelmi módszertan szükséges forradalmául tekinthető. Kétségtelen ugyanis, hogy a népek történetének gazdag irodalma a múltak értékes hagyományai mellett mérhetetlen mennyiségű salakot ís vetett felszínre. Bizonyos továbbá, hogy a történeti adatoknak határozott eszmei irány nélkül történő feldolgozása lehetetlenné teszi a nagy s valóban tanulságos igazságok kidomborítását. Az ily történelem egy rendezetlen múzeum zűrzavaros képét írja be az agyvelőkbe és a szívekbe. Elbágyaszt, úntat, kimerít, hidegen hagy, mintha nem is a Föld, hanem valami idegen csillagzat lakóinak előttünk érthetetlen gondolati s érzelmi világa kristályosodott volna ki adataiban. »Elvégre ön le akarja küzdeni azt az undort, amelyet a modern történelem ébreszt belső világában, írja Voltaire Mme Chatelet-nek ; ön csak a megismerésre érdemes dolgokat keresi ebben a mérhetetlen adat-tömegben ; ') „Die Bemühungen Gesetze zu finden, nach denen sich die Geschichte richtet, werden stets vergeblich sein." Kulturgeschichte, S. XIII. '-') „La civilisation est le fait general et caché que nous cherchons sous les faits extérieurs qui l'enveloppent." Histoire de la civilisation en Europe, Paris. 1868. p. 94.