Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

mért a valláserkölcsi nevelésre. Intézményeink az iskolából ki nem zárják, de különösebb gondozásban nem is részesítik az állam ezen alapjának védelmét, megerősítését. Jelek vannak, melyek sülyedést jósolnak. De biztosítékokat is látunk a nemzeti élet gondviselésszerű fordulatában, hogy hazánk hű marad, s amennyiben elpártolt, visszatér az ősi erkölcsök tradícióihoz. A figyelő szemét nem kerülheti ki, hogy Apponyi Albert, az államférfiak egyik legnagyobbjának, alig van beszéde, melyből hiányoznék Isten nevének, a gondviselés munkájának említése. S amily tanulságos, szintoly mulattatónak tűnik fel az a finom intés, mellyel a haladás, felvilágosodás frázisait emlegető díszküldöttségi szónokok szavaira tudás mellett a jellem s erkölcsi nevelés fontosságát, szükségét helyezi homloktérbe. Végül a társadalom, ez a láthatatlan és alaktalan erő, mint levegő a bennelevő tárgyakat, folyja körül a köz- és magánélet valamennyi szervét, megnyilatkozásának valamennyi formáját. Üdvös vagy káros leheletét ráleheli a szellemi, erkölcsi és anyagi állapotokra, a politikai, tudományos, művészeti, nemzetgazdasági alakulásokra, yele szembeszállni, előle kitérni alig lehetséges. Hatását irányítani mégis legszebb feladata a magasabb eszme szolgálatába szegődött minden embernek. Az egyéni élet ethikai alapjából, mint középpontból, nyomást gyakorolni a közvetlen környezetre, ezek összetételéből a hatást átvinni a periferikus részekre : mindenkinek szociális és erkölcsi kötelessége. Az egyéni szép élet széppé teszi a család életét, a jól rendezett családok százai irányt adnak a községi fejlődésnek, a községek evolúciója megteremti az egész nép egészséges társadalmi életét. Nevelési szempontból legközelebbi fontosságú a közvetlen környezet, a községi társadalmi élet helyes kialakulása. Ha szemlét tartunk a különböző társadalmi területeken, nagy különbségeket veszünk észre. Vannak városok, melyekben erős a hazafias érzés ; vannak, melyekben a valláserkölcsi felfogás élénkebb, mint más helyeken. Egyes helyeken a botrányhajhászat napirenden van, másutt közöny, ethikai érdekek iránti érzéketlenség uralkodik. Egyiket emeli szorgalma, vállalkozó szelleme, másikat pangásra kényszeríti bátortalansága, lassúsága. Mindennek hatását megérzi az iskola, a nevelés ügye. Ezért a jól rendezett társadalomnak nem utolsó feladata, hogy a levegője körében élő, fejlődő ifjúság előmenetelére üdvösen működjék közre. Hol vannak azok az idők, hol van az a kevés fenkölt gondolkodású egyén, amikor és akik az ifjúság nevelő intézetének alapját fejedelmi bőkezűséggel megvetették s az intézetek működésének zsinórmértékét a valláserkölcsi nevelésben szabták meg. A társadalom elutasíthatatlan kötelessége, hogy