Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

érdeklődéssel kisérje az ifjúság fejlődését. Ez érdeklődés azonban ne abban nyilvánuljon, hogy elnézést tanúsít a fiatalság hibái, ferdeségei iránt, a korával járó hóbortot Juventus ventus-fé\e szólamokkal fedezi, lelkében nagyzási mániát ébreszt, szereplési viszketegségét legyezgeti; az ifjúságot, mely kiskorúsága alatt tetteiért, mint fentebb is megjegyeztük, nem felelhet, korához nem való akcióba vonja, időelőtti izgatással tanulói kötelességeinek teréről a köztevékenység terére viszi által. Ha a társadalom helyesen érdeklődnék a tanuló ifjúság erkölcsi fejlődése iránt, akkor első sorban megszabadítaná azt a lépten-nyomon kínálkozó veszélyektől, üzletek kirakataiból eltávolítaná a szennytárgyakat, időelőtti szórakozások-, mulatságokra nem hatalmazná fel őt, az újságok nem fújnának fel minden bajt s minden bajban a társadalommal együtt nem foglalnának el ellenséges állást az iskolával szemben, izolált esetekből nem állítanának fel általános szabályt. A társadalom minden tagja prókátor helyett patrónusa lenne a tanulónak, akit véd, de ok nélkül fel nem ment s szigorúan kérdőre vonná vagy vonatná a magáról megfeledkezőt, miként fülön csipi a gráci polgár azt a gyermeket, ki a Stadtpark egyetlen madarát, fáját bántani merészli. Vad szocialisztikus eszméivel, sztrájkoló kedvével nem ölné ki az ifjúság szivéből a nemesebb érzelmek csiráit, a rend, törvény, kötelességteljesítés helyes fogalmát, tiszteletét; vak szánakozásával erő helyett nem csepegtetne lelkébe beteges önérzetet. Korunk társadalmi alakulata a forrongás jegyében áll. Egészséges megújhodás csak erkölcsi alapon jöhet létre. * * * Immár végéhez közelgő értekezésünket, mellyel nevelési rendszerünk javításához, a középiskolai munka sikeresbítéséhez kívántunk erőnkhöz képest hozzájárulni, mindenkinek szántuk: szakértőknek, a tanítás és nevelés ügye iránt érdeklődőknek egyaránt. De szándékunkhoz legközelebb áll, célunkat leginkább megközelítettnek, vele fáradságunkat legjobban megjutalmazottnak tekintenők, ha az itt lefektetett elveket tanulóink s szüleik vennék haszonnal fontolóra. Gondolják meg a szülők e lapokat forgatva, hogy majd nagyobb nyugalommal hajtják fejőket álomra, ha vallásban, erkölcsben derék gyermekek, unokák veszik körül őket, kik öregkoruk támogatói, öröme lesznek, saját boldogságuk megteremtői, hasznos munkásai az emberiség nagy érdekeinek. Gondolják meg, hogy csak az ilyen maradékok rójják le hálájokat egykor annyi veríték, áldozat árán kifejtett gondoskodásukért, nem az észmorál érdekhajhászó, érzékies, önző tanaival eltelt sivár lelkületű ivadékok, kik hála helyett fájdalommal fizetnek.