Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

támogató a tanuló vezetésében. A legkiválóbb zongoraművész sem arat babért, ha nincs jó hangban a zongorája, s a legügyesebb zongoragyártó és hangoló munkája is csak bútor, ha nincs, aki művészileg játsszék rajta. A kettőnek egyértelmüleg, egy célra kell közreműködnie. Épúgy a nevelésben kettőn múlik a siker: iskolán és szülőházon. A kettőnek vállvetve kell a közös célra törekednie. A különbség csak az, hogy miként a zongora hangját első sorban a művész hivatott megbírálni s jogosult a hangoló munkáját irányítani: úg3

r a nevelésben is az iskola hivatott irányt szabni s jogosult a szülőház támogatását megvárni. Ezért az ideális nevelésben tanárnak s szülőnek állandó érintkezésben kellene lenniök, mikor ők tulajdonképen munkatársak, egymás helyettesítői. A tanár növendékének atyja, a szülő gyermekének tanítója is. A tanárnak tudnia kellene mindent, mi történik tanítványával otthon; a szülőnek érdeklődnie kellene, mi történik gyermekével az iskolában. A mai, magát túldolgozó korban azonban ily ideális érintkezés, ily szellemi közösség iskola és család között alig elképzelhető. Törekedni erre nem csak lehetséges, de kötelességszerű szükséglet is. Ennek módját keresni, ejteni a szülőkön fordúl meg, mert nekik csak néhány tanárral van dolguk, mig egy tanárnak keze alatt a szülők százainak gyermekei állnak. Hogy a szülők hányszor és miként érdeklődjenek gyermekeik előmenetele, viselete iránt, azt csakis a diszkréció s a körülmények mérlegelése határozhatja meg. Szabályul felállítani nem lehet, hogy sokszor, mert az a szülők zaklatását jelenthetné; de szabály nem lehet az sem, hogy ritkán, vagy ép soha, mert ebből az volna következtethető, hogy a tanárok tekintik zaklatásnak a szülők érdeklődését. Mindenesetre annyiszor, hogy az iskola megismerje a házi nevelés körülményeit, a szülő az iskola szellemét, munkáját, s így a tanuló iskolai s otthoni magatartásával együtt legyen mérlegelhető s egyénisége szerint nevelhető. Vannak szülők, kik a legfontosabb ügyekben felszólításra sem tartják szükségesnek gyermekeik vezetőivel érintkezni; megelégesznek avval, ha tandíjelengedés, ösztöndíjelnyerés érdekében a tanári testület pártfogását kikérik. Ujabb időben szülői értekezletekkel is iparkodnak az iskola és otthon tényezőit egymáshoz közelebb hozni, mely értekezletek nézetünk szerint egyáltalán nem lennének haszon nélküliek, ha egy akadálytól, egy hibától s még egy valamitől meg lehetne szabadítani őket. Az akadály a mai adminisztráció túlterheltségében van ; a hiba abban a hajlandóságban, hogy egyes szülők rekriminálnak, leckéztetnek ; a valami pedig az, hogy a legtöbbször ép erkölcsi tekintetben oly fontos és kényes természetű ügyek volnának megbeszélendők, melyek nyilvános, közös tanácskozás elé nem valók. Bármily érintkezésben azonban elengedhetetlen az őszinteség. Az iskola nem lehet elnéző a tanuló ferdeségei, erkölcsi botlásai iránt,