Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

tapasztalatokból ismerjük azokat a fizikai és erkölcsi veszélyeket is, melyek a vigyázó szemek elől kisurranó biciklis tanulót fenyegetik. A szülők ezeket a veszélyeket is sokszor jutalom gyanánt szerzik meg fejletlen gyermekeiknek, még támogatásukra nyújtott segélydíjakból is. Emellett nem egyszer tapasztaljuk, hogy költséges jutalmakat osztogató szülők gyermekei kötetlen, piszkos könyvekből tanulnak, mi már a könyv technikai kezelését is megnehezíti, vagy a szükséges felszerelések nélkül szűkölködnek. Japán tanférfiak, kikkel alkalmunk volt eszmecserét folytatni, állítják, hogy nálunk a közoktatás fejlettebb, mint Angolországban. Egy, e tárgyról szóló ismertetésben azt olvastuk, hogy a japánok tanuló ifjaiknak jutalmat nem adnak, de néhol még tanulásuk eredményét sem közlik velők, hogy ekkép ne jutalomért, hanem kötelességérzetből, saját jólétök s a közjó előmozdításaért legyenek munkásak és erkölcsösek. Nincs szülő, ki megpróbáltatásokon nem ment volna keresztül vagy legalább tapasztalatokat nem szerzett volna az életiskolában. E tapasztalatok, megpróbáltatások tanulságait gyermeke javára értékesítheti. A maga és mások élete példáiból, avagy tanulmányai, megfigyelései alapján lelkébe olthatja, hogy az éleiben csak az erkölcsi jó érdemli meg az érte való küzdést; hogy a világ látszólagos igazságtalanságai közt csak az erkölcsi feljogás biztosítja a szív nyugalmát. Azért gondot visel arra, hogy gyermeke a vallást mindennél többre becsülje, annak gyakorlása alól kibúvót ne keressen, ne találjon. Silány kifogásokkal nem kér felmentést az iskolától, (mint néha előkelőbb szülők szokják tenni,) tudva, hogy a vallás nem csak a szegényeké; tudva, mily káros hatása lenne annak, ha a szegényebb tanulóknak azt kellene tapasztalniok, hogy az iskolai kötelmek szigorú teljesítése, az istentisztelet gyakorlása csak ő rájok kötelező, a kiváltságos osztály gyermekei minden alól felmentést nyernek. Tervszerüleg kell szoktatni a szülőnek gyermekét, hogy megszeresse az igazságot, az igazmondást, őszinteséget; megszerezze az élet minden körülményei közt tanúsítandó nemesszívüséget; a munkát, józanságot, takarékosságot élete rendjévé tegye. Bátorítsa, buzdítsa, hogy a nehézségektől, akadályoktól vissza ne rettenjen, a fáradalmat, szenvedést erős lélekkel viselje; ha elbukott a küzdelemben, újra meg újra kezdje csüggedetlen akarattal. Ismételje pedig untalan, hogy a jó cselekedet érdeme csak akkor teljes, ha nem annyira parancsból, kényszer alatt, de önelhatározásból, lelkiismereti szükségérzetből ered, ha nem az egyéni hiúság, népszerűség emelésére, hanem a közjó előmozdítására irányul. Végül erkölcsi s egyáltalán helyes nevelésről csak ott lehet szó, ahol az iskola és szülőház egyetértő, összhangzó, egymást kölcsönösen