Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

A szülők a társadalom igen különböző rétegeiből hozzák gyermekeiket a nevelés műhelyébe. Vannak járatlan, vannak közönyös, gondatlan szülők. Nem tehetünk róla, hogy kevés az intelligens szülő összehasonlítva a művelt nyugat megfelelő viszonyaival. A gyermekek alig hoznak magukkal valami ismerettőkét, az iskolai tanulmányok így kevés támogatást nyernek a családi nevelésben, a gyermekek úgyszólván mindent az iskolában tanulnak meg. Ellenkezőleg vannak intelligens szülők, kik azonban az iskola munkájáról sajátságos felfogást ápolnak. Megelégesznek a bizonyítvánnyal, némi ismeretek elsajátításával, de a neveléssel nem sokai törődnek. E sorok írója egy londoni családapának tanácsolta, hogy ne engedje szünidőre honn levő gyermekét reggeltől estig játszani, kriketezni, szaladgálni, sétálni; hacsak egy órát tanulna naponkint, nem szoknék el a munkától s nem feledné el a tanultakat s az nem is terhelné meg őt. Az apa azt felelte, hogy a gyermek az övé, nem az iskolamesteré; eleget parancsol az neki egész évben, a szünidőben ő akar neki parancsolni. Hány ilyen angol van minden ország szülői közt, aki apai tekintélyét abban érvényesíti, hogy mást parancsol gyermekének, mint az iskolamester! És hány van, aki ha nem parancsol, legalább megenged, elnéz oly dolgokat a házi nevelésben, minek a gyermek ép ellenkezőjét hallotta az iskolában ! De vannak okos s ha nem is épen képzett, tanult, de legalább értelmes, tanulékony szülők is, akik az iskolai nevelés fontosságát méltányolva rajta vannak, hogy annak munkáját a családban uralkodó befolyások támogassák. A fentebb vázoltakkal kapcsolatban a sikeres nevelésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a szülő bizalommal viseltessék azon intézet iránt, melybe gyermekét adja. Amely bizalom magával hozza, hogy az intézet szellemét, elveit ismeri, helyesli s a házi nevelést ahhoz szabja. így ha az iskolai foglalkozás alapjául az erkölcsi elvet tűztük ki, keli, hogy a házi nevelés is ezen alapon mozogjon. És itt első, ami tekintetbe jő: a példa. A gyermekek egy jeles író szerint mint majmocskák utánozzák szüleiket, követik jó, követik még inkább rossz szokásaikat, hibáikat. Ahol a családban tisztelete van a valláserkölcsnek, a szülőket istenfélelem hatja át, szavaikban, tetteikben az igazság, szeretet, türelem, egyetértés példáit szolgáltatják; ahol a munka, kötelességteljesítés, rend, ízlés a fő életszabály: ott a tanuló megtestesülését látja mindannak a normának, melyet iskolai tanulmányaiból mint alapelveket megállapíthatott. Ha látja a gyermek, hogy szülei imádkoznak, templomba járnak, vallási kötelmeiket mulatságok révén, álszemérem-, közöny- vagy hitetlenségből kifolyólag minden más dolguk után nem teszik, az előtt oly példa áll naponkint, mely a legvon-