Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

nek mindegyikéről gondoskodik a középiskola. A iestgyákorlat mint rendes tantárgy alkalmas arra, hogy az ifjú szervezetének minden részét erősítse, erejét fejlessze, testét hajlékonnyá, ügyessé tegye, a rend s együttes működés iránti érzékét kialakítsa. De csak úgy, ha kellő korlátok közt mozog. Mihelyt a túl feszítés terére, az akrobata-mutatványok erőltetésére csap át, az egészséges szervezetre is romboló hatással van, a gyengét pedig veszélyezteti. Innen a jelenség, hogy a legjobb tornázok közt sok az ideges, a szívbetegségben szenvedő. Tapasztalat szerint ily túlzásokra alkalmat szolgáltat a tornaverseny. Az intézet, a tanuló dicsőségre szomjazik, a legyőzöttet elkedvetleníti a kudarc. Azért a tornaversenyeknek mai alakjokban barátjai nem vagyunk. Legkevésbbé az országos versenyeknek, melyeket eddig különben is inkább gáncs kisért, mint dicséret. Nem említjük itt a dolog erkölcsi oldalát, hogy fegyelmetlenségre, erkölcsi botlásokra vezet, az iskola figyelmét elvonja a tanulástól a munkaidőnek ép legfontosabb szakában, a vizsgálatok előtt, a zsűri Ítélete mennyi ízetlenségre, keserűségre ad okot; mellőzzük, hogy a szegény szülők ily mulatságra nem szívesen áldoznak, a vállalkozás mindig mesterséges rábeszélések, szelid presszió eredménye: csak az ügy egészségi s ethikai oldalánál maradunk. Értjük azt, hogy lóversenyeket rendeznek a faj nemesítése céljából, bár az állatvédelem korában ez is anakronizmusnak tűnik fel. De az ember nemesebb anyag, hogysem oly kegyetlen próbára tegyük fizikai erejét, mint a régi görögök az olimpiai játékokon vagy a középkor lovagjai tornáikon. Mert a későbbi kor, nem következik, hogy tévedt, mikor azokkal a bajvívásokkal felhagyott s azokat legfölebb a cirkuszra szorította vissza, s tagadjuk, hogy igaza van korunknak, mely azokat feleleveníti s a nyaktörő gyakorlatoknak az iskolába is utat nyit. Ha a régieknek géppuskájok s annyi masinájok lett volna, mint a mai embereknek, tán ők sem birkózásban versenyeztek volna egymással. Nem herkulesekre van szüksége korunknak, hanem ép testű és lelkű emberekre, minők csak mérsékelt testi és szellemi gyakorlat utján állnak elő. A korcsolyázás, fürdés, játék nagyban hozzájárulnak a test és lélek felüdítése- s erősítéséhez. Ezeket azonban a hasznos sport egyéb nemeivel együtt nem kellene az iskolai foglalkozás keretébe erőltetni, hanem ráhagyni az ifjú szabadságára. Mert e gyakorlatoknak eleme a kedv, mely csak úgy érvényesül igazán, ha nincs kényszerzubbonyba öltöztetve s korlátok közé szorítva. Lehet, hogy az ifjú nincs diszponálva, lehet hogy nem ér rá a tanórarendtől kiszabott időben, de meg szűkebb körben jobban is mulat, mint tömegben s közelebb éri az alkalmas helyet, minthogy órahosszat gyalogoljon a játéktérre. A mai