Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

helyesírás elsajátítása! A gondolkodás és cselekvés helyessége, mint annál sokkal fontosabb, megérdemli, hogy már a nyelvtan tanítása közben állandó figyelem tárgya legyen. A stílus tanításával kapcsolatban, hacsak stílus alatt nem értünk szavakkal való játszást, nem mulaszthatjuk el annak hangsúlyozását, hogy a stílus művészet, mely úgy alaki, mint tartalmi szépséget feltételez. A stílusművészet egyedül csak az erkölcsi tartalomtól áthatott szép lélek birtoka lehet. A műfajok elméletében az emberi szellem teremtő erejét, szabadságának a lét kimért határai közt is korlátlannak látszó hatalmát esik alkalom megismernünk. Kimutathatjuk a l'art pour l'ari helyes értelmét és helytelen magyarázatát. A művészet a szép szolgálatában áll s ennyiben öncél, de csak addig a határig, míg a morál jogába nem ütközik. A morál sem eszméjénél, sem a gyakorlatban való érvényesülésével a való művészet szárnyait meg nem köti, csak az aljast, rútat, a nemszépet zárja ki szabadságának területéből. A morált száműzni a művészet köréből époly meghamisítása volna a művészetnek, mint amily kontradikció és jogtalanság az erkölcstelenség művésziesítése. A részleteknél nemcsak azt kell vizsgálnunk, hogy melyek a ballada kellékei, hogyan egyesül benne a költészet epikai, lirai, drámai eleme, hanem azt is, van-e a felvett darabban erkölcsi tartalom, alkalmas-e a serdülő növendék erkölcsi fejlődésének előbbrevitelére. A drámában ne csak azt nézzük, van-e benne cselekvény, hibátlan-e a jellemzés, helyes-e a drámai igazságszolgáltatás. Vessünk egy pillantást arra is, vájjon a cselekvény, jellemek, igazságszolgáltatás megfelelnek-e az erkölcsi elv követeléseinek. Vizsgáljuk meg, hogy Tiborc panasza a Bánkbánban a jogtalanul elnyomott paraszt jogos feljajdulása-e csupán, nincs-e benne valami a jogosulatlan anarchiára emlékeztető elégedetlenségből is. Az Ember tragédiája római jelenete eleven történeti hűsége mellett nem alkalmas-e az erkölcsök tisztítása helyett a" fiatal kedély megmételyezésére. Ha valahol ilyet találnánk, nem szükséges azért műremekeinket kirekeszteni a tanítás köréből vagy épen klasszikusaink műveit megjavítani törekednünk, de egy figyelmeztetés, egy óvó szó paralizálhatja a veszélyt, visszaránthatja a tanítvány lelkének beleegyezését attól, ami nem erkölcsi. Elvégre a régi jó közmondás szerint az öreg Homeros is szundikál néha. Egy regény elemzésénél, olvastatásánál nem elégedhetünk meg avval, hogy van benne ember- és világismeret, korfestés és helyrajz, szövevényes vezetése a történetnek, hanem kutatnunk kell azt is, vájjon az elbeszélés tárgya, tendenciája, az egész mű szerkezete erkölcsi alapra van-e helyezve, nincs-e benne olyan kiszínezett jelenet, olyan tetszetős köntösbe öltöztetése a bűnnek, oly beteges elv, mely az olvasó gyermeket az olvasott