Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

erkölcsi igazságok merevnek látszó változatlanságától. Nem vaskala­posság, dogmatizmus az, mint az észmorál szélvészen nyargaló lovagjai hiszik, hanem iránytű, csillagfény, mely mindig biztosan irányítja a hajót. Csak a tudomány szószátyárai hiszik, hogy ez elvek elvágják a haladás útját, mert a haladás fogalmát nem abba helyezik, amiben van : a régi igazságokhoz új igazságok adásába, hanem a régi, tán kényel­metlen igazságok megtámadásába s ha lehet, problematikus, de kényel­mes tételekkel való helyettesítésébe. Csak ez a vakmerőség jövedelmez nekik ideig-óráig tartó népszerűséget, hogy azután kérész módjára hulljanak vissza a semmiségbe. Fontos, hogy az intézet, az osztályok vezetése vigyázatos legyen, ne elégedjék meg általános intelmek-, rendelkezésekkel, a munkát sza­bályozó elvek, rendeletek ismertetése-, közlésével, hanem gyakran meg kell ragadni az alkalmat s voltakép az iskolai .foglalkozás egyetlen mozzanatát sem szabad az erkölcsi elv, mint erőközpont vonzásköré­ből kisiklani engednünk. Ily irányú s szellemű nevelés legtöbb ha­szonnal ott kecsegtet, hol a tanerők azonos életelvek, valláserkölcsi felfogás talaján állnak. Ahol ez nincs, miként hazánkban legtöbb helyt, a legkevesebb, amit megvárhatunk, az, hogy a valláserkölcsöt meg ne támadják, különböző életelveik közös területén egyetértően működ­jenek, eltéréseikkel a tanuló fogékony lelkét meg ne tévesszék, rna­terialisztikus, erkölcstelen életfelfogásra csábító tanokat, melyeket libe­rális jelzővel szoktak felcifrázni, tőle a nevelés egész ideje alatt távol tartsanak. Korunkban mindenütt, így nálunk is nagyobb gondozásban része­sül az ismereti anyag közlése, mint feldolgozása; az oktatás külső és belső terjedtsége mellett háttérbe szorul a valódi nevelés munkája: a belső, az erkölcsi ember kiképzése. Intézményileg úgy, mint a gyakor­latban. A tantervek óriási követelésekkel lépnek fel a korkivánalmak, a felsőbb tanulmányok erős alapvetésének címe alatt. Az utasítások részletes munkaterveket nyújtanak a szaktárgyak legapróbb részeinek módszeres kezelésére. A gyermek elméje tágul, feszül, nem egyszer mondja fel a szolgálatot a túlterhelés zsarnoksága alatt, miközben lelke üresen marad, kedélyi világa nélkülözni kénytelen azokat a megindu­lásokat, felbuzdulásokat, melyeknek felkeltésére sem idővel nem ren­delkezik, sem különösebb meghatározásokban utasítva nincs a nevelő. Halomszámra tanulják a nyelvtani szabályokat, kötetszámra futnak át az olvasmányokon, kivonatolják, elemzik, majd elfelejtik, de nem időz­hetnek a tanultak ethikai jelentőségénél, nem vonhatják, rögzíthetik meg a tanulságokat, nem vihetik be érzésök, akarásuk világába; bo­nyodalmas számtani feladványokat oldanak meg, a természettörvények

Next

/
Thumbnails
Contents