Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

Viszont tagadni nem lehet, hogy a születésben nyert egyéniség a természeti erők oly exponensét jelenti, melyet a nevelésnek számításon kivül hagynia lehetetlen. A nevelés jelentőségének túlhajtását a fizikai és pszichikai életnek oly sok jelensége cáfolja meg, hogy azokat a nevelés mindenhatóságának fenntartása mellett mint merő kivételeket megmagyarázni teljes lehetetlenség volna. Az élet mennyi példája igazolja, hogy egyének fogyatékos, elhanyagolt nevelés mellett is a bennök lappangó képpességek erejével a szellemi, erkölcsi kiválóság magas színvonalára jutottak, s e kivételes jelenségek ellenképeül hány esetben látjuk, hogy jeles szülőktől származó egyedek a leggondosabb nevelés mellett is elzüllöttek vagy egészen más tulajdonságokat fejlesztettek ki sokszor ép a nevelés ellenére, mint aminők kialakulására életviszonyaik mellett következtetni lehetett: tanult szülők gyermekeiből nem egyszer gyenge felfogású, ítéletü ember, vallásosakéból vallástalan és megfordítva, jeléül annak, hogy a nevelés sokat tehet s általában megvan a maga értéke, de nem tehet mindent, jelentősége túl nem becsülendő. Mindezekből megállapítható, hogy a nevelés lehetséges, annak fontosságát lekicsinyelni nem szabad, gyakorlatában sem eröszakolást, sem mulasztást büntetlenül el nem követhetünk; viszont az egyéniségnek származással nyert dátumait figyelmen kivül nem hagyhatjuk. Mindazok a circumfusák és ingesták, melyek a természetből veszik eredetöket; mindazok a befolyások, melyeket az erkölcsi környezetből előálló megszokás teremt: az öröklött erő, éghajlat, levegő, talaj, életmód viszonyai, a miliő hatása, erkölcsök, vallás, olvasmány, beszéd, melyek közt fejlődésünk processzusa végbemegy, mint néma rejtett ingerek és tényezők hozzájárulnak a nevelés céltudatos munkájához. Ezeknek helyes irányítása-, felhasználásától, az egyéni képességek helyes vezetésétől, az akaratszabadság alkalmas kalauzolásától függ a nevelés eredménye. E téren a nevelés sokat tehet, bár csodákat nem várhatunk tőle. Fokát a célra leginkább vezető tényezők, eszközök megválasztása, ügyes csoportosítása, a követ vájó vízcseppek módjára kifejtett buzgóság határozza meg. Amint a bojtorjánról szőlőfürtöt nem szakíthatunk, a terméketlen talajon bő aratást nem remélhetünk, úgy az ellenkező egyéniség eredeti jegyeit eltörölni, a tehetség hiányát pótolni, hibáit jelességekkel felcserélni sem áll egészen hatalmunkban. De miként a gondos földműves, a szakértő kertész munkáját, úgy a hozzáértő nevelő fáradozásait is siker szokta koronázni. E siker mértékére nézve a mai tudomány álláspontja az, hogy minél közelebb állnak a velünk született dátumok a kiválóság vagy gyengeség extrém sarkaihoz, annál kevesebbet, s minél jobban közelednek a középszerűségben fekvő indiffe-