Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

renciális ponthoz, annál több eredményt mutathat fel a nevelés. S mivel az emberiség javarészét a középszerűségek teszik, ebből a nevelés lehetősége s nagy fontossága nyilvánvaló. 2. Valláserkölcsi elv a nevelésben. A nevelést, hogy kárbaveszett munka ne legyen, szilárd alapra, megbízható elvre kell fektetnünk. Ezt az alapot és elvet az ember és emberiség céljában s életének e cél elérésére irányzott törekvésében találhatjuk meg. Az ember végső célja a boldogság, törekvése az egyéni és közjó biztosítása, előmozdítása. Itt azonban avval a nehézséggel állunk szemközt, hogy a boldogság, a jó fogalmának felfogása egyénenkint, helyenkint és koronkint igen különböző lehet. Mellőzve a régi keleti ősnépek szenzuális világnézetét, a klasszikai kulturnépek s azok bölcseinek hol a testi és anyagi erővel párosult hatalmi állapotra, hol a szellemi műveltséggel társult kalokagathiára alapított hitét a boldogság-, jóságról, modern korunk eszmei harcában is a jó elméletének legkülönbözőbb alakját, a nevelés elveinek legváltozatosabb fogalmazását találjuk fel. Az utilitarius iskola az egyéni és társadalmi evolúciót a hasznosság elvére alapítja vagy abban a durvább alakjában, mely célul az önérdek követeléseit tűzi ki, mintha az egyéni jólét a társadalom javát is eredményezhetné, vagy abban a szelídebb formában, melyet Mill után Spencer fejtett ki, midőn az egyén áltruizmusa a szülői szeretethez hasonlatosan teljesen megszabadul egoisztikus elemeitől, hogy egészen a társadalmi jólét előmozdítására törekedjék. Ezen és hasonló elméletekben a jellem, becsület és munka szolgáltatják a bázist, viszik a vezető szerepet. S napjainkban a nevelés hivatott vagy hívatlan szolgái alig is hangoztatnak egyebet, mint a jellem, munka, becsület és kötelesség szép szavait. Ezt az elméletet azonban már megcáfolta maga az annyira felkapott racionalizmus, midőn nyomatékkal hangoztatja képtelenségét, tarthatatlanságát annak az elvnek, hogy a felnőttek nemzedékről nemzedékre feláldozzák magukat gyermekeikért. Viszont a racionalizmus tanait lerontja a darwini nyomokon haladó iskola, midőn tanítja, hogy • az emberi evolúció racionalista tényezője csak egy módon ellenőrizhető: a vallásos rendszerek közreműködése által. E rendszerek evolúciónknak föltétlenül jellemző vonását, eszünknek pedig szükséges és elkerülhetetlen kiegészítőjét alkotják.« (Kidd B. Társad, evolúcio, 298. 1.) Mi midőn bizonyos mulatsággal követjük az anyagelvi írók egymásra cáfolásait, azt tartjuk, hogy utilitarizmus, altruizmus, jellem, becsület, munka, kötelesség, észmorál, mint nevelési elvek legfelebb csak részdolgok, csak cölöpök, melyekkel a való, szilárd alaptól megfosztott épület falait támogatják s nfind megannyian abból a materialisztikus felfogásból indulnak ki, hogy az ember élete a bölcsővel