Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1905

Erkölcsi alap a nevelésben

lat, hogy eredménytelen munkát végez; azért van az iskola, azért fizetik a tanárokat, hogy megtanítsák, kineveljék a gyermeket. Más szülők nem ily igazságtalanok az iskolával s nem elfogultak gyermekeikkel szemben. Legfelebb figyelmet, vagy más tekintetet, méltányosságot, sőt kegyelmet várnak az iskolától, s egyáltalán kétségbe nem vonják, hogy gyermekeikben van a hiba: lustaság, szórakozottság, elevenség vagy tehetséghiány. De azért képtelenek elhagyni az inneitás hallgatagon s tudtokon kivül is vallott tanának álláspontját. Ők nem tehetnek róla, hogy gyermekök nem született lángésznek, vérében van az elevenség ; ha más, jobb tanulók példáját állítja elébök az iskola: könnyű azoknak, felelik, mikor oly jó tehetséggel, oly szerencsés természettel áldta meg az Isten. S ebbe a téves hitbe beleélve magukat, fatalisztikus közönnyel vagy tétlen fájdalommal szemlélik gyermekeik velők született fogyatkozásainak, ferdeségeinek megerősödését, egyéniségök dudváinak káros elharapózását. Mindez a nevelés lehetőségének tagadása, fontosságának csekélybe vétele. Evvel az elmélettel szöges ellentétben áll az a régebbi, de a gyakorlatban még mindig jelentkező theória, mely nem számol az egyéniségben kezdettől fogva bennszunnyadó erők hatalmával. Azok ellenében a kialakulás minden sikerét, sikertelenségét a nevelésre viszi vissza. Szerintök az ész egyformán van kiosztva az emberek között, a szellemi kifejlődés különböző fokát a nevelés különbsége hozza létre ; az emberek legnagyobb részét az oktatás, melyben részesültek, teszi a társadalom hasznos vagy káros tagjává ; sőt hogy az emberek teljesen egyforma képességekkel születnek észrevevő, itélő, érző, emlékező erőre nézve s megfelelő nevelés mellett egyképen képesek felemelkedni a tökéletesség legmagasabb fokára. Ezen tan túlságos fontosságot tulajdonít a nevelésnek s tényleg alkalmas arra, hogy az egyéniség egyes eredeti vonásait elhomályosítsa. E végletek közt kell megkisérlenünk a nevelés lehetőségének, fontosságának meghatározását. Az inneitás, átöröklés rideg magyarázatát megcáfolják maguk az anyagelviség tanának szószólói, a nagyratartott determinizmus védelmezői, mikor megengedik, hogy még az állategyedeknek is vannak bizonyos szerzett, intellektuális képességre emlékeztető ügyességei. A vén róka ravaszabb, mint a fiatal. A szabadban élő madár szebben énekel, mint a fészekből nevelt; a tanított eb, ló ügyesebb a tanítatlannál. Mennyivel nagyobb eltérést hoz létre az ésszel, szabadakarattal felruházott emberi egyed a nevelés különfélesége szerint!