Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

nunk kell oly intézményekről is, melyek a sors mostohasága folytán elmaradt iskoláztatást pótolják, a szerzett alapismereteket kiegészítik, bővítik és ahol nehézség s kivétel nélkül élhetnek nemes szándékuknak mindazok, kik szellemiekben gyarapodni, művelődni akarnak. Ezen intézmények között legelső helyen állanak a könyvtárak és múzeumok. A könyvtárak olvasmányokkal terjesztik a tudományt és mivel a könyvek mindig úgy szerepeltek, mint a tudomány forrásai, a könyvtárak sokkal régebbi eredetűek, mint a mai értelemben vett múzeumok. A középkornak ily nemű gyűjteményei csak ritkaságokat, különlegességeket tartalmaztak és a legtöbb közönséges ember még ma is azt hiszi, hogy csak a rendkívüli dolgok, kétfejű borjuk és hasonlók valók a múzeumba. Pedig ott helye van mindannak, amiről tanulhatunk és ennek legelső kelléke, hogy a tárgyak bizonyos szempont szerint csoportosítva, rendezve legyenek. E nélkül csak kő- és csonthalmazokat, összehányt cserepeket, bronz- és vasdarabokat, ipartermékekkel megtömött raktárakat, avagy padlásra való ócskaságokat, egyszóval lomtárt kapunk, de ha e tárgyakat a tudomány által megállapított rendben állítjuk föl, akkor kialakul a természetrajzi, a régészeti, a történelmi, az ipar- és szépművészeti, a néprajzi múzeum. A felsoroltakon kivül vannak másfajta múzeumok is: filologiai, egészségügyi, bűnügyi stb. múzeumok. Sőt azt mondhatjuk, hogy a muzeum annyiféle, ahányféle a tudomány. Hisz minden tudománynak vannak szemléltetésre alkalmas tárgyai vagy legalább is ereklyéi, történeti emlékei és ha ezeket összegyűjtjük, rendezzük s kiállítjuk, megvan a múzeum. A múzeumok a művelődés terjesztése körül olyan szerepet játszanak, mint az iskolák. Tanítanak és nevelnek, ismeretkörünket tágítják és lelkünket nemesítik. Mig azonban az iskolában a tanár a saját lelki tartalmát önti tanítványaiba, addig a múzeumban az okosan szemlélő önmagát képezi. Ott az élőszó az összekötő kapocs a tanár és hallgatóság között, itt a szemlélet az oktatás eszköze. Amint az előadás lehet jó és rossz, ugyanígy a szemlélet is, melynek eredménye mindig attól függ, hogy a szemlélő csakugyan azt látja-e, amit látnia kell, ha tanulni akar. Ép ezért szükséges a múzeumok berendezésében a már fenn említett tudományos rend. Tagolni kell a tananyagot, miként a jó iskolakönyvben, mert ha különnemü tárgyak kerülnek egymás mellé, róluk tiszta képet nagyon nehéz alkotni. Az egyes csoportokat ugy kell összeállítanunk, hogy a közös jellemvonás kidomborodjék, ott pedig, ahol tökéletesedésről, fejlődésről van szó, ez is szembeötlő legyen. Csak így szerezhet