Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904
A múzeumok és Pécs
pétől élték divatjukat. Külön megemlítjük a tábla alsó részén látható korongos fibulát Dunaszekcsőről a rajta látható zománcmunka miatt. A felállított kandelaber és a szomszédos táblára felfűzött kanalak, reszelőtöredék, kulcs stb. mutatják, hogy fibulákon kivül háziszereiket is bronzból készíték a római befolyás alatt álló benszülöttek, de e mellett a vasat is bőven használták, mint ezt a nehéz, négyszögű sulymértékek is igazolják. A szekrény fekvő részében ékszerek, közöttük arany is, és finomabb kidolgozású bronztárgyak szemlélhetők. Közöttük a borostyánág, a csészefogantyu Ízléses kidolgozásukért, a stylusok és strigilis pedig mint a társadalmi élet emlékei érdemelnek figyelmet, amint ez a melléjük helyezett magyarázaton olvasható. Ugyanily társadalmi régiség a szekrény másik felében a csontkocka (alea), míg a vésett kövek (gemmae) a kő-vésés megismerésére, lenyomataik pedig mitológiai tanulmányokra nyújtanak alkalmat, csak olvassuk el a magyarázó feliratot. Ha az ajtón túl megyünk, az agyagipar emlékeit látjuk magunk előtt (44—46. sz.) Tekintsünk be a szekrény alsó részébe a mécsesekhez. Egyik nyílásukon olajat öntöttek beléjük, a többi a kákából vagy papiruszból készült bél számára való. A talpas és kisebb tányérok mellett mindenesetre feltűnik az a csúcsos fenekű piros tál, mely egyenletes felületével és piros színével egyaránt kiemelkedik az eddig megismert agyagedények közül. Amint a töredékeken látható, az e fajta edények igen sokszor domborművekkel vannak ékítve és mert a fazekas mester rendesen lebélyegezte őket, nevük terra sigillata (bélyegzett cserép). Följebb tekintve meglep bennünket az üvegipar haladottsága a különböző alakú és nagyságú palackokkal. A kisebbek bizonyára illatszeres üvegek voltak. Az összetekert üvegcsövek tulajdonkép trombiták. Ezek fölött agyagkenőcs tartók, poharak, legfelül pedig illatszeres korsók vannak. Mindezek különböző szinüek és néhányon világosan felismerhető a máz, a mi az agyagművesség terén egészen uj jelenség. A két ablak között (47. sz.) vannak a házi használatra szánt edények : vizes, boros és olajos korsók. Szük nyakuk, különösen pedig keskeny, kerek talpuk rögtön elárulja a római hatást, bár alakjuk általában még megőrzi a kelta izlést. A máz és díszítés egyik-másikon itt is figyelemre méltó, valamint az a sírlelet, mely a rómaiak temetkezését magyarázza. Az alsó szekrény már építkezési emlékeket zár magában. Kőmozsarakon kivül feltűnők a különféle alakú és nagyságú téglák. A kockaalaku padozat tégla, a hosszúkásak épület-, a peremesek sírládatéglák. Történelmi szempontból kiválóan érdekesek a feliratos téglák. A bal-