Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

oldalinak felirata Quadribur. arn. Baanról való, a másiké, mely törött, Coli. VII. Bran. Ily feliratos téglatöredékek láthatók a következő (49—51.) szekrényben is, a hol a római épületdiszítésekről és falfestményekről is szerezhetünk némi fogalmat. Miután a római régiségeknek is végére értünk, foglaljuk össze röviden a római műveltségnek a keltára való befolyását. A brozművesség terén a római izlés a keltát majdnem teljesen kiszorította. Nem is lehetett ez másként, hisz a fejlett izlésü, bevándorolt görög ötvösöknek részint külföldi, részint honi telepeken készült eszközeivel a különben is megtizedelt kelták nem versenyezhettek. Az agyagművesség azonban már jobban ellenállt. Formailag a koronghasználata folytán már a vaskorszak is elég gazdag volt és e tekintetben a római kultura nem is idézett elő lényegesebb változásokat, legföljebb néhány uj alakot honosított meg, de ezekkel a régi formákat nem tudta legyűrni. A technika terén uj jelenség a máz. Ugyancsak újdonság számba megy az üvegiparnak oly tökéletes megjelenése, mint ezt a mi példányainkon is láttuk. Nagy az átalakulás az építészet terén. A faragó művészet igyekszik érvényesülni és ha benszülött kőfaragóink a sírládák domborműveiben, a milyenek a múzeum lépcsőházában is láthatók, nem is alkottak művészt, legalább megtanulták a követ alakítani, bár bele lelket önteni, vele eszményit kifejezni nem tudtak. Természetesen ez a római kultura sem maradt állandó, a népvándorlás áramlásai elsodorták, lássuk tehát most ennek emlékeit. Átmenve a IV. számú nagy terembe, álljunk meg az ajtó melletti szekrény előtt (58—60. sz.) és kezdjük szemlénket felülről. Először is látunk két övfelszerelést Püspökszenterzsébetről; a nagyobbik 13, a kisebbik 8 darabból áll. Maga az öv egy szélesebb derékszijjból állott, a melyről hosszabb-rövidebb mellékszíjjak lógtak le, még pedig a lovas katonáknál körös-körül, a gyalogosoknál azonban csak elől, mintegy kötényt alkotva. Az itt látható diszítményes bronzdarabok a szíjjakon nemcsak ékességül, hanem védelmül is szolgáltak. Rajtuk a nyílvessző fennakadt és igy helyettesítették a paizsot és páncélt. Az ilyes felszerelés főként a szarmata és germán népeknél volt használatban. E szerint e tárgyak a legnagyobb valószínűség szerint Kr. u. a IV. századból származnak, amikor már Pannónia területét a barbárok elárasztották. Ugyanezen időből való a szentlőrinci lelet is, melyhez a karperecen, gyürün és a sajátságos alakú pitykéken kivül még csuklós fibula és egy Constantinus-féle érem is tartozik. A tábla alsó részén különböző pitykék és csatok, míg a szomszédos táblán lószerszám-díszek láthatók. A szekrény alsó részében (59. sz.) van a legértékesebb népvándorlási emlékünk, egy avar sirlelet Üszögről. Róla megtanulhatjuk az