Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

fekete és pirosas edénykék már valóban szépnek mondhatók. Felületük finoman iszapolt agyaggal van bevonva és rajtuk barázdás vagy még pontozott dísz is látható. A diszítésnek még szebb fajtájával ismerkedünk meg, ha a szomszéd szekrény (35—37. sz.) elé lépünk. Ezek az úgynevezett mészbetétes, jobban mondva csontpor-diszítéses edények. Már a kőkorban is készítettek ilyeneket, de a díszítés korán sem volt ennyire fejlett. Legegyszerűbb a körben futó, fehér szalag, meg a pontozás, de azután van rovátos és vonalas dísz is, melyek nem egyszer művészileg vannak kombinálva. A mélyedéseket csontporból készült péppel tömték ki és a 36. szekrényben ilyen gumóink is vannak. Ezzel a technikával nemcsak poharakat, hanem, miként látjuk, nagy tálakat is készítettek, sőt ha megfordulunk és betekintünk az 56. szekrénybe, ott még nagy fazekakat is találunk csontpor díszítéssel, bár ezekről a betét már lekopott. Vessünk most egy pillantást a felettünk levő szemléltető képre, hogy róla leolvassuk a bronzművesség technikáját és az ember társadalmi életének fejlődését. A kép jobb oldalán az öntőműhelyet látjuk. A földön öntőminták, nyélbe foglalt bronzeszközök hevernek, míg a tűzön olvad a nemes érc. A megolvadt ércet hatalmas kanalakkal öntik a földkupacba mélyesztett mintákba, egy pedig kalapálja, alakítja a már kiöntött eszközöket, ki előtt a bronzeszközöknek egész garmadája van kiterítve. Ugy látszik, kereskedővel van dolgunk, kinek telepén, miként a kép mutatja, minden eszköz kapható és pedig vadonat ujan. Most még sárgák, mint az arany, ha azonban a földbe kerülnek, a nedvesség behatása folytán felületüket zöld réteg vonja be, mely nemes rozsdának a tudományban patina a neve és majdnem minden bronzleleten megtalálható. A kereskedő előtt ott látjuk a vevőket is, kik lóháton érkeztek, míg a közeli tó partján egy csónak kötött ki. A lovas vendégeken — egy daliás ifjú pár — mindenütt a sok ékszer és még a lószerszámot is tele aggatták csüngőkkel. A nő csontpor-diszítéses edényt, a férfi kardot tart kezében és testtartásukon látszik, hogy előkelő, fejedelmi sarjak, míg a csónakból kiszállók egyszerűbb emberek. A tóban cölöpös házakat, a háttérben körülsáncolt telepet, földvárat látunk. Ilyen volt a bronzkorszaki építkezés, melynek határozott a védelmi jellege. A kőkorszakban vagy barlangokban húzódtak meg, vagy pedig a föld alatt méhkas-alaku üregeket vájtak, falaikat sárral kitapasztották, kiégették és ebben laktak. Hogy az alatt az évezred alatt, mely a kőkorszakot a bronzkorszaktól elválasztja, az ember eszközeink tökéletesítésében mennyit ha-