Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904

A múzeumok és Pécs

A barlangok átkutatása után a bennük talált természeti ós esetleg régészeti tárgyakból szintén igen érdekes csoportot állíthatnánk össze. A geológiai osztályban van helye szemléltetni a kőzetek ipari jelentőségét és kihasználását. Van-e alkalmasabb hely a kőszénbányászatnak összefoglaló, mindenki által áttekinthető bemutatására, mint Pécs, melynek kőszene és bányászata a magyarországi széntelepek között a legrégibbek közé tartozik ? Homok- és mészköveinknek, változatos szinü márványainknak jelentőségét jóformán magunk sem ismerjük és kevéssé is értékesítjük. Ezen a bajon első sorban a múzeum segíthet, a hol a kiállított kőzetek magukra vonhatják az idegenek figyelmét is és mindenesetre könnyebben lehetnek pénzforrásokká, mintha csak néhány szakember tud róluk. Minden múzeumnak természetszerű látványossága a vidék növény- és állatvilága. Baranyának e tekintetben is szerencsés a helyzete. Éghajlatának, felületének és talajának változatossága majdnem az összes hazai növényeket megtermi, déli fekvése pedig különlegességekkel látja el flóráját. Anélkül, hogy a megye területéről lelépnénk, szebbnél-szebb tájképekben bemutathatjuk a hegységnek és sikföldnek növényzetét, a Duna-Dráva szöge pedig füzesekkel, nádasokkal szolgál. E tájképeket kiegészíti az állatgyűjtemény és e téren valóban sürgős a tenni való. A kultura terjedésével egyes állatfajok kezdenek kipusztulni. Még Haas Mihály a negyvenes években a farkast, vadmacskát, hiúzt, császármadarat, mint a megye területén elterjedt állatokat említi, pedig manapság ritka jelenségek. Különösen megfogytak vizi szárnyasaink a Duna mellékének szabályozása és a kopácsi rétség kiszáradása folytán. Sietnünk kell tehát a gyűjtéssel annál is inkább, mert biztat a remény, hogy hüllő- és rovarfaunánkban a délvidékre, a földközi tenger mellékére jellemző állatfajoknak is akadnak képviselői. A pécsi múzeum néprajzi osztályának gazdagságát és érdekességét biztosítja a megye tarka lakossága. Nyelvben, szokásokban, ruházatban teljesen különböző és ma már kivesző jelenségek észlelhetők a nép között. Maga a magyarság három részre oszlik. Faj magyar az Ormányság fehér ruháju népe, és hogy mennyi itt a múzeumba való ősi dolog, mutatják a még fennmaradt talpas házak. Ép ily tiszta a Duna-melléki magyar is, de a jó mód — különösen az asszonynépnél — a népies ruházatot itt már kezdi levettetni és a divat sokszor drága selyembe, bársonyba öltözteti őket. A harmadik tipus a hegyháti magyarság, a melynek öregebbjei hajukat még csimbólcba fonják, de szines fonállal kivarrott ingük és gatyájuk sokac befolyásra vall. A fehérnépség cifrán