Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1904
Adatok a tanintézet 1904/5-ik évi történetéhez
meztetjük azért tanulóinkat s szülőiket, hogy úgy a felnőtt kísérők nélküli erdei bókldszásoktól, mint a különben is fegyelembe ütköző dohányzástól s mindattól a szünidőben is tartózkodjanak, mi tűzesetre távolról is okot szolgáltathatna. A másik dologban figyelmeztetjük őket, hogy intézetünk a tanulóknak egyes helyeken lábrakapott szünidei magános turizálását nem helyesli, nem pártolja. Ellenmondás van abban, hogy a tanuló évközben csak tanári felügyelet alatt rándulhat ki, szünidőben pedig magánosan vagy csoportokban csavarog. Mellőzve, hogy ily vagáló tanulók az iskolai szabályokat rendesen félreteszik, mellőzve az erkölcsi romlást, melynek lépten-nyomon ki vannak téve kocsmákban, kávéházakban, szállásokon, csak a fizikai veszélyeket emeljük ki, melyek környezik mindenfelől, hideg, meleg, éhség, szomjúság, ragály, rossz emberek részéről. Ezekre tekintve gyermekeik boldogságát szivökön viselő szülők ily magános bolyongásra nem fogják bocsátani tanulóinkat; részünkről is figyelmeztetjük őket, hogy hasznos és kellemes kisebb-nagyobb kirándulásokat csakis szüleik vagy önálló felnőtt helyetteseik kíséretében tehetnek a szünidőben. 11. Jótékonyság. Nem egyszer hallható a panasz, hogy korunk, társadalmunk eszmei szárnyalásra nem hajlandó, nem képes. Sem ideje most, sem helye itt nincsen, hogy e panasz érdemét megvizsgáljuk. Csak annak a ténynek kiemelésére szorítkozunk, hogy ha van alapja e panasznak, annál nagyobb azon fenkölt gondolkodású lelkek érdeme, kik korunk közönyéből, érdekhez tapadt társadalmunk alacsony köréből kiemelkedni képesek voltak. Intézetünk nem szűnik meg siratni Hetyey Sámuel püspök-atyánk emlékét, ki tápláló-intézetének felállításával, nem szűnik meg őrizni Bánffay Simon nagyságát, ki fejedelmi alapítványával, egész sereg tanulónak tették lehetővé iskolai kiképeztetését, valamint nem feledkezik meg azon számos jótevőről, kiknek kisebb-nagyobb alapítványairól, állandóan vagy időnkint nyújtott segély- vagy jutalom-adományairól Értesítőnk más lapjain számolunk be. Az eszményt megtalálni, kitűzni nem minden kornak, nem minden emberlénynek adatott képesség és erő, feléje közeledni minden kornak, a társadalom minden tagjának kötelessége. Ez az eszmény, hogy minden gyermek ingyen vagy legalább is csekély anyagi hozzájárulással jusson alkalomhoz a maga kiművelésére, tanulmányai végzésére az iskolában. Ez eszménytől még meglehetős távol állunk. Napjainkban az élet is drága s még drágább, költségesebb az iskoláztatás. S az emberi élet nem úgy van berendezve, hogy mindig pénzes zacskó mellett gyulád ki a tehetség lángja, hanem igen sokszor szalmafedél alatt villan elő. A jótékonyság vesztái vannak hivatva, hogy kialvástól megóvják, fényre, melegre szítsák a tehetség szikráját. S ig.y