Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

határozottan az atomban összehúzódás által történt változásnak tulajdonítja az energia termelését. W. Crookes 1899-ben még azt tartja, hogy az aktiv anyagok energiájukat a gyorsabban mozgó levegő részecskéktől nyerik. Filippo Re (1903.) legújabban az anyagról szóló nagy elméletében azt tartja, hogy az atom részei eredetileg szabadok voltak s igen ritka ködöt képeztek. E részek lassankint gyűltek össze a középpont körül s így alkották az atomokat. Lord Kelvin még legújabban is a British Associationban 1903-ban lehetségesnek mondja, hogy a rádium energia külső forrásból eredhet. A rádióaktivitás magyarázatára szolgáló e sok elmélet két csoportba osztható; az egyik szerint az aktiv elemek által kisugárzott energia az atom belső energiájának rovására keletkezik, a másik szerint az aktív elemek csak mechanizmusok, amelyek a valahonnan kölcsönözött energiát a rádióaktivitás-tüneményekben nyilvánuló különleges fajú energiává alakítják át. E kétféle elméletnek elseje látszik a legvalószínűbbnek, s a kísérletek által legjobban támogatottnak. Arra, hogy a rádium-energia külső forrásból származik, nincs a legkisebb bizonyíték sem. Sőt J. J. Thomson s Rutherford kimutatta lehetetlenségét annak, hogy a rádium a környező levegőből vegye energiáját. A legerősebb bizonyíték a külső energia elnyelésének elmélete ellen az, hogy ez teljesen figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy bármikor is volt észlelhető a rádióaktivitás, ezt mindig oly változás kisérte, melynek eredménye volt oly új termékek létesülése, melyek chemiai tulajdonságaikban az eredeti anyagoktól különböztek. A rádióaktiv anyagokban a sugárzás közben végbemenő változások le nem tagadhatók. Rutherford és P. Soddy szerint a rádióaktiv elemek maguktól lassanként átváltoznak más elemekké. Az eredeti alak szétbomlik és anyagának egy részét kilöki, hátrahagyva egy maradékot, amely robbanás jellegével biró további változást szenved; s ez így megy tovább, mig az anyagnak oly alakja nem keletkezett, amelyben többé semmi változás nem lehetséges. A rádióaktivitással kapcsolatos minden hatás az a sugaraknak tulajdonítható; ezek okozzák ütődésük következtében a fluoreszkálást, teszik a gázokat vezetőképessé ; a rádióaktiv anyagban keletkezett meleg a kilökött a részecskéknek a többi részekhez való ütődésének tulajdonítandó. Mialatt az elem bomlása tart, a közbeneső állapotokban a chemiai elemek természetével biró anyagok keletkeznek, amelyek azonban csak ideiglenes életűek. Ezen átalakulás közben felvett alakokat Rutherford és Soddy 'metabolon»-oknak nevezték el, halmazatuk különfélesége szerint különböző tartósságuak. Ilyen *metabolon"-ok átalakulási formák, a thoriumnál a Th X, az emanáció, 2