Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

emanáció X; a rádiumnál az emanáció 5 nap 8 órai aktiv élettel. A Th X élete 5 nap 19 óra; az uránium X-é körülbelől 4 hét; a poloniumé 16 hónap; a rádiumé 1300 év; az uránium és thoriumé 10

9 év. Az atomoknak bizonyos kis része adott időben elveszti stabilitását. Ennek következménye az a részecske kilövellése. A hidrogén atomnál körülbelől kétszeres tömeggel biró a rész kilövellése után az atom könnyebb lesz s így keletkezik az új anyag (emanáció). Ezen emanáció újból elveszti stabilitását és további a részecskét űz ki magából. A keletkezett könnyebb atom az emanáció X-nek atomja. A bomlás, ha egyszer megindult, mérhető módon folyik le. Minden közbeeső változásnál — kivéve egyet a thoriumnál s a rádiumnál is, amelyeket semmi sugárzás nem kisér — egy vagy több a részecske űzetik el, mig végre a legvégső stádiumban jelennek meg a ß és -f sugarak indukált aktivitás hatása alatt. A közönséges chemiának elemei a leghosszabb életű alakzatokat képviselik, s ma azért léteznek még, mert túlélték a fejlődésfolyamatot, amelyben a fizikailag életképtelenek eltűntek. Az átalakulási alakzatok az anyagnak hosszabb életre képtelen alakzatai, melyek mégis bejutottak ismeretkörünkbe, mert mintegy ideiglenes megállóhelyek, amelyeken az anyag lassú, de állandó, a nehezebb alakzatokból könnyebbekké történő átfejlődése közben keresztül megy. A metabolon életében, legyen ez hosszú vagy rövid a közönséges atomhoz hasonlóan viselkedik. Semmi jel sem mutatja közeli végét, hanem hirtelen, belső ismeretlen okokból eredő katasztrófa következtében, darabokra szakad, s nem létezik többé előbbi alakzatában. így egy uj világ előtt állunk, amelyben többé nem az atom az egység, a működő erők nem chemiaiak, melyeknek az átomon belül nincs hatásuk, a közönséges fizikai fogalmalc. mint pl. a hőmérsék jelentőség nélküliek. Az átalakulási alakzatoknak a szülő elemtől chemiai módon való elválasztása semmiképen sem befolyásolja a bomlás folyamatot. A szülő elem magára hagyatva, az átalakulási alakzatból uj termést halmoz fel, mialatt a leválasztott mennyiség eltűnik további átalakulás közben. E vélemény szerint a bomlás termékeinek az elmúlt időkön át állandóan kellett felhalmozódniok, hogy valóban igy történt, W. Ramsay által felfedezett hélium szolgáltatta az első határozott bizonyítékot. A helium csakis rádióaktiv elemek társaságában található, s valószínűnek látszik, hogy az atom bomlásának végső terméke. W. Ramsay és Soddy azon céllal vizsgálták a rádiumot, hogy felfedezzék, váljon az nem változott-e magától héliummá, s pár heti várakozás után úgy találták, hogy csakugyan így áll a dolog. Parányi helium buborékot nyertek, melyet később az üvegedény fala elnyelt.