Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903
A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk
fázisában nincsenek a sugarak, s csak a harmadik fázisban küld ki az a sugarakon kivül ß és Y sugarakat is. A meleg hatás folyton kisérője az a sugaraknak, vagyis az atom-részecskék óriási sebességgel való kilövellésének. Curie asszonynak nem sikerült a poloniumot még eléggé tiszta állapotban előállítani, hogy kétségtelenül igazolni lehetett volna színképelemzéssel azt, hogy valóban új elem. Giesel állhatatosan azon véleményben van, hogy a polonium valójában csak bismuth, amely rádióaktiv sugárzások hatása alatt indukált sugárzóképességet nyert. III A rádióaktivitás elmélete s az anyagról való mai nézetünk. 12. A rádióaktivitás elméletei. A rádióaktiv anyagok sajátszerű sugárzásainak felfedezésével egyidejűleg állították fel a jelenségeket magyarázó elméleteket s fejlesztették tovább, amint az új kísérleti tények követelték. Curienének már legelső kísérletei jelezték, hogy a rádióaktivitás az atomra s nem a molekulára vezetendő vissza. A ß sugarak felfedezése után J. Perrin (1901.) állítja J. J. Thomson és mások véleményének hatása alatt, hogy a testek atomjai részekből állanak, amelyek egy minatür bolygórendszert alkotnak. A középponttól távoleső atomrészek kimenekülhetnek a középponti vonzásból s így előidézhetik az energia kisugárzását. Becquerel (1901.) ugyancsak J. J. Thomson nézetével egyetértve azt tartja, hogy a rádióaktiv anyag pozitív és negativ elektromos töltésű részecskékből áll. A negativ töltésüek tömege a hidrogén atom tömegének l/iooo _e (l része, míg a positiv részecske ezerszer nagyobb a negatívnál. A negatív töltésű részecskék, az úgynevezett elektronok nagy sebességgel löveltetnek ki, a pozitivok kisebb gyorsasággal; ugyanezek egy gázt (emanáció) létesítenek, amely a testek felületére rakódik. Ez újra részekre oszolva ad életet a sugaraknak (ébresztett aktivitás). Rutherford és Mc Clung már 1900-ban azon véleményüknek adnak kifejezést, hogy az aktiv elemek által termelt energia az atomokat alkotó részek új csoportosulása által keletkezik. Ezen elméletekkel szemben Curie és Curiené azt tartották, hogy a rádium energiáját a környező levegőből veszi. Rutherford és Soddy azon felfedezése, hogy a thorium aktiv anyagot létesít, s hogy pozitív töltésű atomnagyságú testecskéket lövell ki, csakhamar (1903.) általánosan felkaroltatta az atomikus disintegráció elméletet, mely szerint a sugárzási folyamatok az atom folytonos bomlása közben keletkeznek. P. Curie és Laborde a rádium hőkibocsátásának felfedezése után ezt magyarázhatónak tartják már akár rádiumatomok letörése, akár külső forrásból elnyelt energia által. J. J. Thomson is (1903.)
