Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

amelyek egymástól elválaszthatók. Rutherford három főtipust különböztet meg, s elnevezi azokat a, ß és y sugaraknak, a) Az a sugarakat vékony fémlemez s néhány centiméter levegő könnyen elnyeli. Erős mágnesek által terjedési irányukból kitéríthetők, de ez eltérítés csekélység azon eltérítéshez képest, melyet a ritkított levegőben a negativ sarktól kiinduló úgynevezett kathod-sugarak szenvednek hasonló körülmények között, b) A ß sugarak sokkal áthatolóbbak, mint az a sugarak, sokkal inkább eltéríttetnek irányukból erős mágnes által, s tényleg azonosak a légüres csőben az elektromos áramlás közben keletkező kathod-sugarakkal. c) A Y sugarak kiválóképen áthatoló természetűek s mágnesek által el nem téríthetők. Valódi természetük még nem ismeretes, de több tekintetben hasonlók nagy áthatoló képességű Röntgen sugarakhoz. E sugarak áthatoló képességének különböző foka engedi meg szétválasztásukat. Egy miliméter vastag aluminium vagy csillámlemez, vagy egy ív közönséges irópapir elnyeli már az a sugarakat, s csak a ß és Y sugarak szűrődnek rajta keresztül. A ß sugarak elnyelésére s így feltartóztatására elég 5 mm. vastag aluminium vagy 2 mm-es ólomréteg. Az ily rétegen még keresztülhatoló sugár a Y tipushoz tartozik. Mindezen sugaraknak közös hatása a levegő ionizálása, s a fotografikus lemez megtámadása, foszforeszkálás és fluoreszkálás létesítése, de nem egyenlő mértékben. Az a sugarak ionizáló hatása legnagyobb, a y sugaraké a legkisebb. Egymástól 5 cm. távolságra levő levegőréteg vezetővé tételénél az a, ß, -( sugarak képessége úgy aránylik körülbelül, mint 10000 : 100 : 1. E sugarak közül egyik sem követi a visszaverődés és törés törvényeit. 6. A ß vagy kathod-sugarak. Ha az elektromosság oly csövön áramlik keresztül, a melyben igen ritkított gáz van, sajátságos sugárzás-jelenségek támadnak. Úgy látszik Plücker (1859) észlelte először, hogy a kathodnak, vagyis azon helynek közelében, hol a negativ elektromosság a csőbe jutott, az üveg zöldesen foszforeszkált. E foszforeszkálást a kathodtól kiinduló s oda visszatérő sugaraknak tulajdonította, melyek az üveg falába való ütközés alkalmával azt foszforeszkálóvá, világítóvá tették. Hittorf (1869) kimutatta, hogy a sugarak útjokban szilárd testek által feltartóztathatok; Goldstein (1876) e felfedezést megerősítette, s egyúttal találta, hogy nagy felületű sík kathodtól kiinduló sugarak egy közelbe helyezett kis tárgy mögé árnyékot vetettek, ami azt mutatta, hogy e sugarak a kathod felületéről merőlegesen löveltetnek ki, s nem mint a fénysugarak minden irányban. Crookes (1879-től) sokat foglalkozott e sugarakkal, s a reájuk vonatkozó elme-