Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1903

A rádióaktiv anyagok s az anyagról való mai nézetünk

letet is ő állította fel. Hertznek sikerült átbocsátani e sugarakat vékony aranylemezen, Lenard pedig kihozta azokat a légüres csőből. Ezen a csőből vékony aluminium-ablakon át kiáramló sugarak róla Lénardsugár nevet nyertek. E sugaraknak a fotografáló lemezre való hatását is ugyanő kimutatta. Ilyenféle sugaraknak jelenlétét a rádióaktiv anyagokból kiáramló sugárzásokban csaknem egy időben fedezték fel Németország-, Franciaország- és Ausztriában. A főbizonyítéka ezen sugárzások azonosságának az, hogy miként Perrin és J. J. Thomson észleletei szerint a kathodsugarak, úgy ezek is negativ elektromosságot visznek magukkal, s mint Lénárd kimutatta, e sugarak az elektromos töltést magukkal viszik vékony anyagrétegeken való áthaladásuk után is. Ennek igazolására kísérleteket tett Curie, aki szerint a rádium, mialatt negativ elektromosságot lövelt ki, a ß sugarak által maga positiv elektromossági! lett. Dorn egy csőben több hónapra rádiumot zárt el. A cső kinyitásánál élénk elektromos szikra keletkezett a törés helyéri, bizonyítva, hogy a ß sugarak kiáramlása alatt, a cső belseje nagy menynyiségü positiv elektromosságot nyert. Wien legújabban (1903.) meg is mérte a rádiumsugárzásokban tovahordott elektromos töltés menynyiségét. Dorn és Becquerel a ß sugarak által tovaragadott elektromosság sebességét is meghatározták, s úgy találták, hogy ez több, mint a fény sebességének fele, azon részecskék tömege pedig, melyek ezt az elektromos töltést magukkal viszik, épúgy mint a kathod-sugaraknál, a hidrogén atom tömegének, amely pedig az ismert anyagok atomjai között a legkisebb, csak l/

ltt

t-ed részét teszi. Ezen a tudományban eddig ismert legkisebb tömegű testet dr. Johnstone Stoney után «elektron»-nak nevezzük. A rádióaktiv anyagokból kilövelt elektronok mindenben megegyeznek a kathod-sugarakban áramlókkal, csak sebességben különböznek, mert ez közönséges vacuum-csövekben körülbelől 2X10

9 cm. másodpercenként, azaz a fény sebességének körülbelől 1/

i

6 része, amely különleges csövekben 1/

3 részig növekedhetik. Ezen elektronokat Larmor tette számításainak tárgyává s "bennük az anyagelméletnek végső alapját látja. Az elektronok kicsinységéből magyarázható a ß sugarak nagy áthatoló képessége. 7. Az a sugarak. A ß sugaraknak mágneses eltérítése s így azoknak a kathod-sugarakkal megegyező természete már 1899. év vége felé, a rádióaktivitás történetének kezdetén ismeretes volt; s még három évnek kellett elmúlnia, mig az a sugaraknak igaz jelentősége