Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902

Az ötletes irályról. Értekezés

tani alapra visszavezetve már kifejtettem. Most a bölcselő előadásnak szépségét, zamatját alkotó igazsággal és ötletességgel vagy röviden az ötletes irállyal szándékozom vázlatosan foglalkozni nemcsak azért, mivel az előadásnak e neme a legmegkapóbb, leglélekkötőbb, mondjuk ki, a legszebb; hanem azért is, mivel az irálytanokban és az irály kellékeinek, szépségeinek fejtegetéseiben ezen szempontot rendesen teljesen figyelmen kivül hagyják.1) Talán azért, mivel ezt is azon sok dolog közé számítják, amelyeknek bírásánál legfőbb kellék az emberrel született rátermettség, tehetség. Részemről azonban azt tartom, hogy valóban nagyon sok dolog van, amelyeknél a rátermettség megkiván- tatik; de viszont azt is hiszem, hogy egy dolog sincs, amelynél a tanulmány is meg nem kivántatnék. A mint ezt Horatius szépen Írja :

»Natura fieret laudabile carmen an arte,

Quaesitum est. Ego nec studium sine divite vena,

Nec rude, quid possit, ingenium, video. Alterius sic Altera poscit opem res et conjurat amice.«

A mint ezt Blair Hugó is vallja: «A mesterségnek van sok tenni valója, mert a tanulás és szorgalom a szép előadásnál szükségesebb, mint a költésbe^.» A mint minden ismeret elsajátításában, úgy e téren is szükséges a tanulmány, de gyakorlati irányban, a régi «praecepta pauca, plurima exercitatio» aranyszabály alapján. Epen ezért én is e szabályt tartom szem előtt, midőn az ötletes előadásról a tanuló ifjúság számára megteszem vázlatosan észrevételeimet.

De ezen észrevételeim vázolásában — amint ezt már a szépirályról szóló értekezésemben is kifejtettem — eltérek a rhetorikusok szokásaitól, akik a szépirály tényezőinek méltatásánál külsőségeken nyugvó, a dolog velejébe nem ható distinctiok létesítésével és kimeríthetetlen nomenclaturák fölállításával ölték el a gyakorlatot. Amint ezt Gottschall is megjegyzi, a ki különben maga is csak ezen nyomokon halad. *A legtöbb rhetorikus — igy szól — még az angolok is, Hőmet, Bristlyt és Blair Hugót sem véve ki, a képeket a beszédbe illesztett díszítményeknek tekintik és nem a költés, szerves részének. ... Ez a külszínen túl nem haladó megfigyelés az oka, hogy a szabályoknak hosszú sorozatát állítják föl.» . . .2) Ugyanezt mondja egy kiváló német didaktikus3): «Wird hier noch immer zu viel — ich möchte sagen — Nomenclatur und zu wenig Psychologie getrieben. Wen der

1) Gamauf György »A komikum« ez. értekezésében érinti e tételt Fischer Kuno »Ueber den Witz« munkáját szolgaiasan excerpálva.

2) Gottschall: Poetik I. 3.

3) Dr. Jerusalem: Die Psychologie hu Dienste der Grammatik und Interpretation. 12. 1.

Az ötletes előadás készsége gyarapítható a lélektani és logikai elemzés által.

1*