Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1902
Az ötletes irályról. Értekezés
23 változnia kell; vagyis hogy más lesz a vidám, más a komoly és más a komor ember kijelentésének hangulata. A komolyság a középút a vidámság és komorság között; azon érintkező pont, amely e két ellentétet megsemmisíti, de viszont azon közömbös terület, amely a két ellentétet magában egyesíti. A komoly ember hangulata tehát sem vigság, sem komorság; de van benne a vigságból is, komorságból is. Nem verőfény, nem is árnyék, hanem derengő világosság; nem édesség, nem is keserűség, hanem jó íz. A komoly ember átjárta már a vidámság hangos berkeit, átjárta már a szomorúság csendes sivatagait is, és ezen útjaiban sok szenvedésen, csalódáson ment keresztül, amelyekből bőséges tanulságot merített. Tudja a vidámságról, hogy múlandó és hiú ; tudja a szenvedésről is, hogy nem örök és elviselhető. És ez a tudat helyes életbölcseletté érett meg benne, amely a végletekben is megtalálja a kiegyenülést, a helyes középszert, az életbölcseséget. A komoly ember hangulata jegyet nyom a tőle származó kijelentésekre is, amelyekben az életbölcseségnek, a megszürődött kedélyhullámoknak, a humornak derűje ömlik el. A humor és az életbölcseség tehát ezen hangulatnak visszfénye. Az igazság levezetésében legtöbbnyire a logikai szabályok szerinti kapcsolatot keresi. ítéleteivel azt akarja elérni, hogy az igazság mérlegének két serpenyője egyensúlyba jöjjön; a végletek között a helyes középuton haladjon; a szomorúságban a vigasztalót, a vidámságban a mérsékelőt megtalálja. Lelkűnknek másik hangulata a vidámság, vigság. Ez a vidámság, máskép jó kedv az örömnek, a jó érzésnek, jólétnek, megelégedésnek hangulata. Megelégedés pedig csak ott van, ahol sem az anyagiakban, sem a szellemiekben nem nehezül reánk nyomasztó teher, korlát; vagyis, ahol megvan a nyomasztó anyagi gondoktól való mentesség és a lélekre nehezedő bilincsektől való szabadság. Ez a szabadságérzet, mikor tudjuk, hogy azt tehetjük, azt mondhatjuk, azt gondolhatjuk, amit akarunk, föltétele a vidámságnak. Épen ezért a vidám ember tettei, szavai, gondolatai szabadok ; nem tekintik az esetleg utjokban álló korlátokat, hanem a léleknek érzelmeit, szabadröptét követik. Ennek a lelkihangulatnak, a vidámságnak, bélyege megvan tetteinken, kijelentéseinken is; amazokban a tréfa, emezekben az e7c alakjában. Ezekben a megszokott korlátokat, egész szabadon, vagyis játszva mellőzzük és lelkünk gyors röptét követve tetteinkben és szavainkban uj, nem várt, tehát meglepő fölfogással élünk. Jellemzője és kelléke tehát a váratlan fordulat, az ötletesség. Ennek ellentéte, a lélek harmadik hangulata, a komorság. A léleknek előbbi szabadsága hiányzik; a testet is nyomasztó bilincsek
