Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

R gondolatmenetről. Greksa Kázmér dr. Az előadókészségnek elsajátításáról, annak legfontosabb tényezőiről, a szóbőségről és a szépirályról, az önképzésről már az előző években értekeztem; most ezeknek Kiegészítéseként az előadóképességnek leglényegesebb alkotóeleméről, a gondolatanyag rendezéséről és ennek az iskolában való gyakorlásáról szándékozom tartani rövidke elmefuttatást. Ha a franczia «Le styl c'est l'homme-, a latin «Qualis vir, talis A gondoiatoratio mondások igazak, akkor elsősorban igazak azok a gondolat- előadókészség menetnek, a beszéd fonalának megszerkesztésére vonatkozólag. Ugyanis legfőbb tényesemmiből sem lehet annyira valakinek lelki tartalmára, szellemi összeszedettségére, elmeélére következtetni, mint épen gondolatainak megválasztásából. azok rendszeres tovafüzéséből. egységes, kerek egészszé alakításából, szóval beszédének megszerkesztéséből. Ezért mondja Seneca: «Oratio vultus animi est; si circumtonsa et fucata et manufacta est, ostendit, ilium ([uoque non esse sincerum et habere aliquid f

cacti» ; a beszéd a lélek arczulatja; ha ez mesterkélten csinosgatott, kendőzött, eziezomázott: elárulja, hogy a lélek sem őszinte, hanem van valami csorbája.

2) Ugyanis valakinek még oly nagy bőségben összegyűjtött ismeretanyag is állhat rendelkezésére, de ha azt kellően megrostálni és helyes rendszerbe önteni nem képes: ezzel elárulja, hogy iizon anyaggal maga sincsen egészen tisztában, maga sem képes azon zavartalanul áttekinteni, maga sem sajátította azt el teljesen, nemhogy azt mások birtokába átönteni képes volna. Az ilyen ismeretanyag olyan, mint a mythosi ') Greksa K. dr.: »Néhány szó az előadóképesség fejlesztéséről.« Eger, 1898. „ »A szóbőség tervszerű fejlesztéséről.« lítOO. „ »Néhány szó a szép irály fejlesztéséről.« Pées. t8í>9. „ »Az önképzőkörökről.« Pécs, 1900. 2) Seneca: Epl. CXV. t