Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

18 és feleletük alkalmával élőszóval is elmondják. A klasszikus vagy nemzeti monda és történet, tanítómese köréből vett egyszerű szerkezetű elbeszélések pedig, a főpontoknak előbbi módon való föl tüntetésével, az időrendi egymásután használásának gyakorlatát mozdítja elő. A III. osztály nagyobb leírásai, rajzai, a klasszikus és magyar történelemnek nagyobb elbeszélései, a novellák már czélszerűek arra, hogy az ifjak a szempont és czél megjelölését, a nagyobb olvasmányok főpontjainak fölállítását térbeli és időbeli sorrend szerint, sőt már a rokoncsoportok szerinti egymásutánt is begyakorolják. A IV. osztályban Toldinak olvasásából, értekezések és jellemrajzok elemzéséből megtanulják a szempont és czél kijelölésén, a főpontok időbeli, térbeli és rokoncsoportok szerinti egymásutánján kivül, a főpontok tagozódását alsóbb pontokra, továbbá a bevezetés, átmenet és befejezés mibenlétét és használatát. Úgy a III., mint a IV. osztályban a tanár a szempontot, czélt kijelöli; a tárgyalás főpontjait, azok elágazásait, a bevezetést, átmenetet és befejezést vázlat alakjában a táblára leírja; az ifjak lejegyzik és feleletükben élőszóval is gyakorolják, megvilágítva a gondolatrend milyenségét. Igen nagy segítséget nyújt az olyan olvasókönyv, a mely az 1. II. osztályban az olvasmány áttekinthető főpontjait, III. IV.-ben annak vázlatát akár az olvasmány elején, akár végén, akár a lapszélen megadja, mint azt már jobb tankönyveink teszik is. Az V. osztály olvasmányai már egyenesen az anyaggyűjtés, anyagmegrostálás és a szerkesztés szabályainak megvilágítását és elsajátítását czélozzák. A föntjelzett módon elemzett, illetőleg fölépített leiró és elbeszélő olvasmányok alapján az ifjak előtt az eddig máimegszokott térbeli és időbeli sorrend használata válik tudatossá, és azoknak kevésbbé egyszerű, rokonságon alapuló menetei lesznek megszokottá. Az értekezések és szónoki művek elemzésével begyakoroljuk az okoskodó tárgyalások gondolatmenetét is, ha ez olvasmányokat hasonló módon elemezzük, vagyis közös munkával fölépítjük. Azonban ezen tárgyú műveknél is mindig szorgalmasan a táblára jegyzi vagy füzetbe jegyezteti a tanár a tételt, a mely ezeknél rendesen csupán egy Ítélet vagy egy következtető forma (syllogismus). Kijelöli továbbá az olvasmány czélját, alapeszméjét, hogy az minden egyes pont tárgyalásából kisugározzák. Azután áttekinthető alakban, egymás alá jegyzi a tárgyalás főpontjait, a melyeket a tételbe foglalt ítéletnek vagy következtetésnek alkotó elemei képeznek. Majd az egyes főpontok mellé jegyzi áttekinthetően azok tagozódását, a mi a főpontoknak — mintha csak önálló tételek volnának — ujabb megvilágításából keletkezik. Végül leirja a bevezetés és befejezés pontjait. És pedig mindezt oly