Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

16 differentia jegyeit, a melyeknél fogva az alföld nemétől (genus prox.) különbözik. Megmarad tehát jellemző jegyekűl : a rónaság, délibábos ég, sok kövér gulya, ménes, a tanyák mellett a búzatáblák, a pusztai csárda, kis nyárfa-erdő, a messze falvak képe. Ezen jellemző jegyek lesznek leírásunk főpontjai. Ezen főpontokúi fölvett jegyeket ismét egyenkint veszem és alpontokra osztom, vagyis azok jellemző tulajdonságait, helyzetét fölsorolom. a) A róna tengersík, végtelen; legjellemzetesebb a Dunától Tiszáig nyúló része és a Hortobágy, b) A délibáb, c) A gulya nagyszámú az alföldön, kövér a gazdag legelőtől, kolompolva delel a gémeskút váluja körül, d) A ménes nyargal, patáik dobognak; a csikós kurjantgat és ostorát pattogtatja, e) A búzatábla zöld, kalászos, a szellőtől ringatózik; vadludak legelnek benne estelenkint. f) A csárda rozoga, magányosan álló; betyárok mulatnak benne, g) A nyárfaerdő sárgúl a zöld vetés mellett; a fákon vércse fészkel, a fák mellett az árvalányhaj és szamárkenyér virága terem, h) Messze falvak képéből a. szemhatáron csak a gyümölcsfák és a templom tornya látszik. — Ha szükséges, még ezen alsóbb pontokat is tovább jellemzem. Ezek után megállapítom a főpontok egymásutánját úgy, hogy az bizonyos sorrendet, egyik pontról a másikra való sima átmenetet tüntessen föl: sőt, ha a tárgy megengedi, fokozatos erősbödést, fejlődést mutasson. Itt térbeli dologról van szó. Az egymásután lehet tehát a jellemzetes dolgok sorakoztatása úgy, a mint a szemhatár egyik peremétől kezdve a másikig szemünkbe ötlenek; de így nagyon darabos lenne előadásunk és nélkülözné az egyes pontok áthidalását. Vagy beszélhetek előbb az egészről és azután az egyes részeket rokon csoportok szerint egymás mellé rendelem: ez a sorrend ez esetben sokkal áttekinthetőbb. Beszélek tehát először azután a főpontok alá sorozom az alsó pontokat: a) tengersík, b) végtelen, c) mosolygó, főkép a Danától Tiszáig nyúló része. | a) delelő gulya kolompol a válu körül; { b) nyargaló ménes; kurjantó, ostort pattogató csikósok. í a) smaragdzöld, kalászos, ringatózó a buza, J b) vadludak legelője, de fölrebbennek belőle a nád zörejére. | a) csárda, mely magányos, dőlt kéményü; betyáI rok tanyája. A) A róna egész képéről. B) A róna egyes részeiről. 1) a legelőről, 2) a gabnaföldről, 3) a tanyáról,