Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1901

15 nünk. Az egyik mód az, mikor az olvasmány taglalása alapján levezetjük a szükséges elméleti szabályokat, a melyek megtestesítőjeűl szolgál a fölvett olvasmány. A másik elemzési mód pedig az, mikor a már ismert elméleti szabályok alapján fölépítjük é szabályok mintájaként fölvett olvasmányt. Az előbbi módot eredménynyel az alsófokon alkalmazzuk (I—IV. o.), a hol még a szerkesztés szabályaival elméletileg tüzetesebben nem foglalkoztak az ifjak; az utóbbit pedig a fölső fokokon, a hol a szükséges elméletnek már birtokában vannak. Részemről nemcsak tanítványaim képzésében, hanem enmagamon is, ez utóbbi módon való elemzést a gondolatok rendezésére, egyáltalában az előadókészség fejlesztésére nézve igen gyümölcsözőnek tapasztaltam; főkép akkor, ha párhuzamosan megfigyeljük azon lelki működést is, a melylyel az író az olvasmányt fölépítette. Például Petőfinek «Az alföld» czímű leíró költeményét akarom elemeztetni. Mielőtt a költeményt elolvasnók, tanítványaimmal közös munkában, a compositio különböző lelki mozzanatainak föltüntetésével, fölépítünk egy leírást az alföldről úgy. hogy az eredméhy Petőfinek «Az alföld» czímű költeménye legyen. Tételem az alföld leírása. Szempontom az alföld külső képének ismertetése; czélom az alföld szépségének föltüntetése és megkedveltetése. Eljárásunk a következő leszen. E tételre vonatkozólag a • quis, quid, ubi . . .» vei'sben foglalt körülményjelzők szerint sok mindent tudok ; vannak földrajzi, geologiai, ethnographiai, történelmi, természetrajzi ismereteim. (Az anyagot közösen összegyűjtjük). De az én szempontom szerint csak az alföld külső képére vonatkozó adatokra van szükségem; tehát az ismeretanyagot ezen szempontból megrostálom, és elhagyom a geologiai, geographiai, történelmi, ethnographiai ismeretanyagot. Viszont az így megmaradt anyagban is vannak oly részletek, a melyek azon czélomnak (alapeszmémnek), hogy az alföld szépségét megkedveltessem, meg nem felelnek. így az alföld külső képének leírásához hozzátartozik ugyan a nagy beláthatatlan pusztaság, a hol órajáráenyira sem láthatni embert; a tikkasztó hőség; a széltől felkorbácsolt fojtó porfellegek; a kiégett mezőség, hol »egy árva fűszál sincs a torzs közt kelőben« stb. De ezek azon czélomnak, hogy az alföld képét megkedveltessem, meg nem felelnek; tehát ezeket az összegyűjtött anyagból kirekesztem. Az így megmaradt anyagból a lényegtelen, vagyis más tárgygyal is közös jegyeket, a genus pr. jegyeit elhagyom; a fölhős ég, zuhogó zápor vagy verőfényes nap, zöld rét, porfeihős utak, erdők, patakok, munkálkodó emberek stb. nem jellemzők, mert a felföldi tájjal is közösek. Ellenben megtartom a lényeges, jellemző jegyeket, az ultima