Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

mint társai, tanítványai és barátai közelebb állottak szivéhez, azok feledni őt soha sem fogják: szelíden és határozottan, kedvesen és igazán simul leikünkhöz áldott emléke. Amint a kristálynál egy mag köré csoportosul a többi rész s úgy képződik meg az egész, melynek változatos alakulásain szemet igéző színben játszik a reá omló napsugár: úgy ő nála is egy erény, a szeretet erénye körül csoportosul kristály-jellem ének minden nemes tulajdonsága, eleven hite, szerénysége, önfeláldozása, irgalmassága, önzetlensége, a polgári és hazafias kötelességek hű teljesítése, s mindezekre a benső meggyőződés igaz fényét hinti nagy elméjének szilárd tudása. Ez a szeretet ihlette őt nehéz munkájában; ez a szeretet termékenyítette meg hatalmas lelke szép tehetségeit, hogy 35 éven keresztül soha meg nem tántorodó hűséggel szolgálja a tudományt s a hazát, a minden bölcseség ősforrását: Istent, s a haza jövőjét: az ifjúságot. Elete útjában, mint hajdan a tűzoszlop az emberiség nagy prófétáját a pusztában, e szent, eszmék vezérelték; e fönséges gondolatok poezise villant meg a szeme nézésében, rezdült meg az ajka beszédében. valahányszor szólania kellett. S az ifjúság s az öregek s mi mindnyájan mohó áhítattal hallgattuk mézes beszédét, mely annyi rejtett szépségnek forrását fakasztotta a lelkekben. Ott a szőke gyermekkorban, az anyacsókkal szívta magába lelkének ez idealizmusát: nemzeti fájdalmunk égzengése közt ismerte meg az Ur félelmét, mikor a véres csatákban küzdő családfőért imádkozott a saját boldogságában is megtámadott család; szabadsághős atyjának ajkairól áradott szivébe a hazának szeretete. S mikor fölvirradt az a csodás, új világ, melyben vállvetett munkássággal sietett a magyar biztos jövőjének alapjait megszilárdítani; mikor minden egészséges szív és erős kar vetekedve vette ki részét az ujjáteremtés nagy művében: ifjú éveinek mélyre ható impressziói érlelték meg ideálisan hangolt lelkében a gondolatot, hogy mint tanár és szerzetespap művelje és ápolja a haza reményét. Akkor kezdte működését, mikor a munka láza az aléltságából fölrázott nemzet napszámosait az ellentétes törekvések útvesztőjébe hajtotta; mikor a pozitív bölcselet hadat izent a metafizikai szellemnek; mikor a túlságosan felszabadított individualizmus komolyan fenyegette az ideálok tiszteletét, Inczédyt a különféle tanok lármája soha sem ingatta meg. Kereszténynek és magyarnak megőrzött szűzi érzései megóvták lelkét a tudomány hivságaitól, távol tartották őt a kételkedés és bizonytalanság ingoványaitól. Éles szeme jól látta, hogy az az irány, mely bár az új eszméknek oczeánját zúdította az emberi