Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

1NCZÉDY DÉNES EMLÉKEZETE. (1843—1900.) Irta: BITTER ILLÉS. Linnep volt, »Veni Sancte« ünnepe, mikor örökre elszállt körünkből a lelke annak, ki évek hosszú során át éltetője, irányítója volt tanintézetünknek; ki előttünk járt, mielőtt elöljárónkká lett volna, s mikor azzá lett, bár legnagyobb volt közöttünk, kisebbnek gondolta magát a legkisebbnél: kinek mindene a tanintézet s ki a tanintézetnek mindene volt: mesterünk a munkában, példánk az áldozatkészségben, büszkeségünk a múlt örömeiben, bús szivünk gyönyörűsége a jelen megpróbáltatásaiban, siró lelkünk megkönyezett alakja a jövő küzdelmeiben. Egy év óta néztük aggódásunk kinzó sejtelmeivel, mint bomlik meg erőinek nemes harmóniája, mint hanyatlik alá nyugalmas nagysága. ahogy megilletődve figyeljük a nap lementét a hegyek mögé ; s mégis, a mikor megkondúlt a harang s hitt a temetésre, mikor az ő sirját ástuk, megriadt az elménk, megrendült a lelkünk : kit mindnyájan annyira szerettünk, miért is kell elveszítenünk! Fojtó lélegzetté lett a reá emlékezés, mely mint a cziprus fáradt lombja enyhén borúi a sírjára; nyűgös gyönyörré a reá gondolás, mely tiszta ragyogással övezi erényeit; keserű örömmé a szeretet, mely a siron túl is szét nem bontható szálakkal fűz hozzá mindenkit, valaki őt életében ismerni s becsülni megtanulta. Mert olyan volt ő mint ember, tanár, igazgató és szerzetes-pap, hogy a ki csak egyszer szólott is vele, meghajolt nemes egyszerűsége, tiszta idealizmusa, mély érzósből fakadó buzgósága előtt; akik pedig