Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

17 ket érintő kellemével, beszédének meggyőződésből fakadó közvetlenségével, a tanári pályát és az ifjúságot körülfogó szeretetnek az ész okaiból és a sziv sugalmaiból mesterileg megrajzolt képével elragadta a hallgatóságot, a mely közértelemmel az elsőrangú szónok babérait Ítélte meg neki. Rá egy évre Inczédy tanügyi működésének harminczadik évét töltötte be. Erősen élt a köztudatban a felfogás, hogy ezt az alkalmat Inczédynek nagy szerénysége mellett sem lehet az ő ünneplése nélkül hagyni. Kardos Kálmán, akkor Pécs sz. kir. város és Baranya vármegye főispánja, megértette, sőt átérezte a társadalom érverését. Régóta figyelte, ismerte és tisztelte ő Jnczédyt. Sietett tehát az ő kitüntetése érdekében a kellő lépések megtételével. W

lassie8 Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter az eszmét szívesen felkarolta s az ő felterjesztésére O Felsége Inczédy Dénest a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Ezrek és ezrek szive dobbant meg ezen pillanatban. Miként a szunnyadó természet új életre ébred, midőn a nap tányérja az égbolton megjelenik: úgy az apostoli király kegye is megnyitotta Inczédy tanítványainak és tisztelőinek szivét. Az érdemrend átadásának napja, 1895. május hó 27-ike. a magyar tanügy diadalünnepe volt. Harmincz évi szeretetnek áldozati lángja lobbant föl a szivekben. Minisztere megbízásából KlamariJc János tűzte fel Inczédy nemes keblére a kitüntetés jelvényét, kedves vonatkozással a közelmúlt emlékeire. -Alig múlt annak egy éve — úgymond —, hogy az én hasonló ünnepeltetésemet a te fényes szónoklatod emelte. Nem vagyok oly ékes szavú szónok, mint te; de az irántad táplált tisztelet és szeretet tekintetében mögötte senkinek sem állok.» ... «Tartsd magad boldognak; mert oly munka elismerése, a mily munkát te végeztél, csak boldogságot nyújthat.» ... «Én téged még egyszer fölszólítlak, hogy halálodig ezen nemes pályát ne hagyd el.»* A tanári kar, legkedvesebb emlékűi, Inczédy mellképét festeti meg s üdvözlésében nyíltan hirdeti: « . . . becsülettel végzett munkád, az ifjúság igaz szeretete, a haza hű szolgálata, valláserkölcsi életed tiszteletreméltó volta, szerzetes és papi erényeid tükröződnek most lo ünneplésed tényeiben.» . . . «A római praetorianus a hatalom és zsákmány vágyával kisérte vezérét diadalmenetében; mi meg, hű testőreid, a kegyelet oltárára saját képedet helyezzük ily utalással: íme az ember!» «Legyen e kép — válaszolja Inczédy a nagyszabású léleknek a jövőbe vetett sejtelmével — a tanintézeté és függjön ott, hol az egész * A pécsi római kath. főgymnasitun Értesítője az 183i/95-ik évről. 83—89. 1, 2