Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

lg ifjúság összejön, hogy külső alakban akkor is köztetek lehessek, midőn már csak lélekben leszek a tietek.«* Az ifjúság is elhozta a maga Ábel-áldozatát. A főgymnasium mind a nyolcz osztálya külön képen, de egy keretben, középen a tanári karral. Ez az a kedves emlék, melyet Inczédy élte fogytáig különös kegyelettel őrizgetett. Legmaradandóbb alakban mégis a volt tanítványok emlékeztek meg mesterükről. 3200 koronás ösztöndíjat teremtettek, „Inczédy Dénes kath. fogyninasiumi tanár és jelenleg igazgató alapítványa" czímmel, - egy, a pécsi kath. főgymnasiumba járó szegénysorsú, de jó magaviseletű tanuló segítése czéljából. Az ösztöndíj felajánlásakor ily magasztos hangon csendült meg a hálás tanítványok kegyelete: ». . . bár jól tudjuk, hogy példás szerénységed irtózik az ünnepeltetéstől.; de a mi megjelenésünk e tekintetben kivétel lehet neked is, azért, mert az ünnepeitetésre azon utat választottuk, melyet önzetlenséged kijelölt s a melyen szivedhez a legbiztosabban juthatunk, s ezért érdenleidnek részletezését, nagyságát és bensőségét — egy szegénysorsú gymnasiumi tanuló javára szolgáló s rólad elnevezett ösztöndíjnak alapításába s »emlékirat«-ba tömörítettük«.** A mit üdvözlésükben, tekintettel Inczédy szerénységére, elhallgattak, azt az ösztöndíj-alapítólevélben a férfiúi meggyőződés erejével örökítek meg. Tanulságos olvasni, hogy az ifjúkor emlékeit és tapasztalatait mily híven megőrizték ezek a felnőtt férfiak; s a társadalom előkelőségei, ma már gyermekek apái, milyen mély hálával és mekkora kegyelettel adják tudtára a jelen-és utókornak : «Hogy a tanférfiaknak valóban tiszteletet érdemlő sorában ki volt Inczédy Dénes úr itteni első felléptétől kezdve — összes tanítványainak, személyválogatás nélkül — s mily példaadó buzgalommal, önfeláldozással, igazságszeretete mellett is mily méltányossággal követett el érdekükben minden lehetőt; s hogy, hasonlóan a magát emésztő szövétnekhez, mily szellemi fényt és termékenyítő meleget árasztott e városon és vidéken szét; szóval, hogy ő mily kincse a hazai tanügynek, a közművelődésnek: azt kellőleg vázolni alig. átérezni azonban a legmelegebben lehet, mert hisz' ő a kötelességtudás, a törhetetlen buzgalom, a fenkölt gondolkozás, szívnemesség, szerénység és önzetlenség egyik igazi példányképe! »*** Megszólalt a jeles költő-tanítvány Váradi Antal is s ihletett lantján imigyen énekel mesteréről: * U. o.'91—92. 1. ** U. o. 94. lap, *** Ü. o. 95, lap,