Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

16 betegségünkben mekkora részvéttel kisért és minő szeretettel ápolt bennünket! Mi, tanárai, meg a bizalom, szeretet és tisztelet érzelmeivel fogtuk körül nemes alakját; boldogok, sőt büszkék voltunk rá, hogy olyan seregben szolgálhatjuk nemzeti művelődésünk ügyét, melynek Inczédy Dénes a vezére. S a kiket még barátságára is méltatott, elmondhattuk róla: »Dimidium animae meae.« Igazgatói működése mellett, mint Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottságának és iskolaszékének tagja s az ipar- és kereskedelmi iskolai bizottság másodelnöke is buzgón tevékenykedett a város és a közművelődés emelése körűi. Ilyen közhasznú munkálkodás közben éri Inczédyt az a kiváló bizalom, hogy Klamarik János, vallás- ós közoktatásügyi miniszteri tanácsos, negyven éves tanügyi szolgálata jubileumán a magyar tanárvilág egyik szónokául őt kérték föl. Ekkor nyilt hiezédynek első alkalma országos szereplésre. O maga minden külső hatás keresésének híjával; a kik nem ismerték, egykedvűleg, nagyobb várakozás nélkül; mi, közelállói meg szép reményekkel néztünk feladata megoldása elé. S nem is csalódtunk. Megelevenedik előttem a kép. melynek ekkor szemtanúja voltam.* Hazánk tanférfiainak egész serege gyűlt egybe az új városház nagytermében. élükön Magyarország akkori vallás- és közoktatásügyi miniszteréve], C'sáky Albin gróffal. Az előző üdvözlések után felemelkedik Inczédy, ez az apró termetű s egész megjelenésében igénytelen ember. Szokása szerint halkan kezd beszélni. Mesteri tapintattal a tanügyi pályát választja tárgyául. Huszonkilence éves tanférfiúi működéséből merített meggyőződéssel hirdeti, hogy a tanügyi pálya «a legnehezebb, de legdicsőbb, mert legkevesebbel kecsegtet, de legtöbb áldást hint szét» ! S a lélektan legelrejtettebb rugóit kutatja ki éles látásával és pattantja föl szíve melegével, midőn a régi tanférfiu ragaszkodását pályájához imigyen ecseteli:... «megy előre, nem tér le az ösvényről, hogy kincset gyűjtsön; nem, hogy virágot szakítson ; nem. hogy megnyugodjék a hívogató árnyék alatt; nem, — tör előre, mert érzi lelkében az erőt: teremteni, alkotni, használni, mert szereti hivatását, szereti az ifjúságot és bennök az emberiséget és hazát. Ily. szeretet a munkában erősít, a küzdelemben edz és az idő folyamában fiatalabbá tesz. Jutalma ez hivatásunk szeretetének«.** Inczédy föllépésének biztosságával, előadásának könnyedségével, hangjának a szíve* A jubileum napja 1894. április 28-ika, ** Inczédy Dénes beszéde. (Országos középiskolai tanáregyesületi Közlöny, XXVÍf. évfoly. 1894. 9. sz, 585. 1.)