Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

14 A ifjúság Inczédyt a fiúi szeretet bizalmával üdvözölte atyjának a főgymnásium élén. Örömében első pillanatra nem is gondolta meg, hogy e változással Inczédyt, a jeles tanárt jó részben elveszti; hiszen ezentúl csak egy-két osztályban vállalkozhatott a tanításra. De azért az ifjúság sem vesztett; mert olyan igazgatója lőn, a ki egészen az övé. Naponkint legelőször az ifjúságért imádkozik.* Vele ébred, vele él és vele pihen el. Nagy szívébe az atya szeretetével fiúként fogadta be az ifjúságot. O maga mondá egy alkalommal az ifjúságnak: «Szónokotok atyátoknak nevezett engemet; úgy van, az vagyok» . . . «mint a szülőnek a gyermeke, ti nekem mindenem vagytok és mindenein a tiétek. Ha örömem volt az életben, ti okoztátok, ha bánatom, annak is ti voltatok okai. Joggal és szívesen nevezlek tehát fiaimnak» !** Ajtaja az ifjúság előtt mindig nyitva áll. Óhajával, kérésével szabadon mehet hozzá. Az ilyen alkalmakat rendesen felhasználja egy kis tanácsadásra. Legfőbb paedagogiai működését azonban, mint igazgató, az iskolai látogatások alkalmával fejti ki. Ezeken nemcsak a tanár nevelő és oktató munkáját figyeli meg. hanem maga is belenyúl az ifjak nevelésébe s oktatásába. Sokoldalú tanúltságánál fogva sokszor átveszi a tanártól a szót, ő maga magyarázza meg a dolgot s tájékozódik egyúttal a növendékek tudásáról és értelmi fejlettségéről. Ilyenkor, saját tapasztalata vagy a szaktanárok jelentése alapján, a szorgalmasoknál és jóviseletűeknél nem fukarkodik az elismeréssel és dicsérettel; a hanyag, figyelmetlen és a fegyelemhez nem simuló ifjakat atyai hangon figyelmezteti: a megváltozás útját megvilágosítja és megnyitja előttük: ha kell. erősebben fedd, dorgál, sőt büntet is, de mindig a javítás czélzatával. Leggyakrabban azonban az egész osztályhoz szól intelmeiben. Ilyen alkalmakkor minő mesteri tapintattal irányította a tanulók figyelmét azon odaadó munkára, melyet a tanárok az ifjúság érdekében végeznek; s így mily szemlátomást meggyőzte az ifjakat a tanárok és tanítványok együttes működésének szükséges voltáról. Beszédeivel az ifjú szív és lélek legnemesebb érzelmei termékenyítitek meg. Az ő buzdításai nyomán hány ifjú lelkében kelt életre vagy erősbödött meg az Úr félelme, az erkölcsiség törvénye, a szülők megbecsülése, a haza szeretete, a munka megkedvelése, a kötelesség * Egy alkalommal, midőn több tanárával bizalmasan beszélgetett az ifjúságról, régi, kedves titkát imigyen árulta el: «Higyjék el, reggel, mihelyt fölébredek, legelőször tanítványainkért imádkozom.» S erre kihullottak a könyei. «Ezt a jelenetet soha sém fogom elfeledni. Ekkor volt előttem legnagyobb», — irja M. G., a jelenlevők egyike 1901. jan. 13-iki levelében. ** A cziszterczi rend pécsi róm. kath. főgymnasiumának Értesítője az 1894,95-ík iskolai évről. 100. 1.