Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

12 közeli vármegyék társadalma. Közmeggyőződés volt. hogy ez az einher új munkakörében is megállja a helyét. De nem is volt ő a közönséges emberek közül való. Majdnem negyedszázados tanárkodása alatt ekkor már széleskörű tudományra tett szert. Szaktárgyain kívül — a nyelvészet leszámításával — minden tudományágban otthonos; általános műveltsége meglepő. Eszes és munkás ember. Jelleme szilárd, határozott és föltétlenül megbízható; lelkülete nemesen vallásos, élete erényekben gazdag; törekvésében és akaratában önzetlen: szíve tele szeretettel — főleg az ifjúság iránt; lelke nyilt, őszinte, szókimondó, ele soha sem sértő ; érzelmei a legmagasztosabb eszmék — a haza és hit, az ifjúság és nemzet — körében gyúlnak lángra; elhatározásában az aggságoskodásig lelkiismeretes; első kötelességnek a kötelességteljesítést tartja; megjelenésében s egész egyéniségében szerény, természetes, s épen ezért mindenkinek kedves; épen úgy tud beszélni az egyszerű ember nyelvén és esze-járása szerint, mint a mily otthon van a legelőkelőbb társaságban: tudományos eszmecserére, jóízű tréfára és elmés ötletekre mindig készen van a lelke; kedélyes, de nem könnyelmű; komoly, de soha sem komor. Minden ízében becsülésre és szeretetre méltó derék ember. Igazgatói állásába új munkakörének ismerete és feladata fontosságának mély átérzése kiséri. Lelkében ápolt eszményei közül sok most kap szárnyra. A «németnek Bécs, magyarnak Pécs» szólás-mondás értelme; a hazánkban egyetlen tizenhatszáz éves sirkápolna (cubiculum) ős keresztény emlékei; a román ízlés szellemében épen ekkor átalakuló székesegyház világra szóló művészete; az első magyar egyetemnek, a pécsinek hazai művelődésünkben korszakalkotó jelentősége; a jeles fClimó és a nagynevű Szepessy áldozatkészségéből létrejött tudományos és művelődési intézetek; Pécs városának, e délvidéki metropolisnak előkelő műveltségű társadalma és hazánk politikai életében dél felé irányuló különleges hivatása megbűvölték s lángra gyulasztották a lelkét. Tudta, hogy rá Pécsett már régóta hírneves gymnasium szállt örökségül. A remény jegyében vette tehát kezébe a zászlót. Egyénisége most revelálódik a maga igazában. Mint jó vezér, mindig elül megy; a tanárok, ez a hű táborkar utána a végezel felé, hogy a főgymnasium emelkedjék ifjainak szellemi és valláserkölcsi haladásában, a felsőbb hatóságok és a társadalom becsülésében s az ifjúsághoz, a haza reményeihez fűződő várakozások teljesülésében. Inczédy a tanári hivatást az előkelő tanférfiú conceptiója szerint itéli meg. „A jó tanár minden" — mondogatta gyakran s erősen hangsúlyozva. Az iskola gerincze a tanár. Ha ez megállja a helyét, lehet a tanterv gyönge, a tankönyv fogyatékos s a tanrend elhibázott.: a