Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1900

11 mely az ifjút örökre lekötötte személye iránt. Tanítványai az atyai szót a fiúi bizalom készségével követik; lelke tartalmának nemes vonásaiból szinte észrevétlenül kölcsönöznek s szívökben a legnemesebb érzelmekkel gyarapodva válnak meg mesterüktől és indulnak meg az az élet útjára, hogy a hazát becsülettel és tettekkel szolgálják. Nincs a gyermeki szívnek az a húrja, melyet meg nem pendít; nincs az ifjú léleknek az a rejteke, melyet meg nem világít; nincs az életnek az a mozzanata, melyre útba-igazítást nem ad; nincs az a kínálkozó alkalom, melyet az erény és munkásság hangsúlyozására meg nem ragad: s nincs a szeretetnek az a foka, melynek gyakorlására példát nem ad. így érte el azt, a mi egy tanárnak legnagyobb kincse és büszkesége — tanítványai szerették és tisztelték. De nagy érdemeinek megfelelő szeretettel és becsüléssel fogtok körül tanártársai és a társadalom is. Midőn a leghazafiasabban tanító tanár ösztöndíja szóba került, a tanári kar a három jelölt egyikéül a mathematicus s physicus Inczédyt is fölterjesztette. Pécsett ekkor már olyan neve volt, hogy a város neki Ítélte az ösztöndíjat. Inczédy lelke most igazán nemesen nyilatkozott meg. Az ösztöndíjat ösztöndíjul ajánlja fel «olyan VIII. osztályi tanuló részére, a ki idegen nyelvű létére a magyar nyelvet és irodalmat szép sikerrel tanulta,» Ilyen áldásos tevékenység közben Inczédy már huszonnégy évet töltött a tanári pályán, midőn 1889-ben a pécsi főgymnasium élére új igazgató kellett. Ekkor elérkezett az alkalom, hogy Inczédy érdemeit a rend külsőleg is elismerje. Supka Jeromos zirczi apát — a rendi szabályzatok értelmében — a rendben szavazásra bocsátotta a kérdést: Ki legyen a pécsi főgymnasium igazgatója? A rendtagok bizalma közértelemmel Inczédy Dénesre esett. Mi, pécsi kartársai, a kik bizalmunkkal a rendtagok között elsőnek nyilatkozhattunk meg és a kiknek ő rá legnagyobb szükségünk volt, aggódtunk, hogy csupa szerénységből még utóbb el sem fogadja az igazgatóságot. Fölkértük tehát testületileg, hajoljon meg az általános bizalom előtt s legyen mint igazgató vezérünk és mint házfőnök kisded rendi családunk atyja. Soha sem felejtem el ezen pillanatot. A ragaszkodásnak és a bizalomnak ezen ritka megnyilatkozása Inczédyt meglepte. Szemünk közé nézett s kiolvasta belőlük a szív igaz érzelmeit. Szeme könybe lábbadt, majd meg a férfiú határozott hangján így szólt: «Az Önök bizalma nekem parancs s előle nem térek ki; de csak addig maradok élükön, míg e bizalmuk irántam élni fog.» Igazgatóvá kinevezése általános megelégedést keltett. Örült a tanári kar, az ifjúság, a volt tanítványok, a szülők, Pécs város és a