Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 5 — Épigy koruk szellemének voltak szüleményei Jézustársaságának iskolái is. i- e korkivánai­Ugyanis a protestantismusnak elterjedésekor a katholikusok hitéletében hanyatlás állott be ; a hittételekben ingadozás, vallási közöny, erkölcsi lazultság kapott lábra. Ezért a katholikus hitéleten ejtett csorbák megszüntetése, a vallásosság újraélesztése a Protestantismus terjedesének meggátlása, de nem — mint Molnár Aladár 1) mondja — önhatalmuk terjesztése és minden téren való érvényesítése volt ez iskoláknak a korszellem követelte főczéljuk. Másrészt a humanismus fölszinre jutásával, a Sturm-féle iskolák elterje­désével a kor divatos kívánalma: a szép latin nyelv volt. És pedig oly mérték­ben, hogy nemcsak az iskolában, irodalomban és hivatalos érintkezésekben volt ez közkeletű, hanem a társas életben is gúnynyal illették, bárdolatlan, tudatlan embernek tartották azt, a ki a klasszikus latin nyelvet nem beszélte. Ezért Jézustársaságának iskolái a kor követelményeihez alkalmazkodva,- a klasszikus latin nyelv elsajátitását tűzték ki másik feladatokúi. De volt e kornak méc egy fontos igénye: a szókészség és az ékes­szólás. Ezek oly tulajdonok, a melyeket egy kor sem mellőzhet; minden kor nevelési rendszerének gerinczét jóformán ez képezi. De annyira tán egy kor­ban sem volt oly sürgető a gondolatok közlésében való ügyesség, mint e politikai és vallási zavarokkal telt századokban. Nemcsak politikai téren: a törvényhozásban, közigazgatásban, törvénykezésben volt szükség az ékesszólásra ; hanem a napirenden levő hittéritések és hitvédelem is föltételezték a szónok­latban, a vitatkozásban, a társalgásban és társadalmi forgolódásban való ügyes­séget. A korviszonyoknak ezen nagyjelentőségű kívánalmát sem hagyhatták figyelmen kivül Jézustársaságának iskolái. E három kelléknek elsajátítása volt a czélja a Jézustársasági iskolák neve­lési rendszerének, melyet a »Ratio atque institutio studiorum Societatis Jesu« czimü munkában 1591-ben körvonalaztak először. És pedig, mivel a nevelés eredménye két tényezőnek együtthatásától, a nevelő befolyásától és a nevelendő önmunkásságától, a jó magtól és a jó talajtól függ: természetes, hogy ezen hármas czélt ugy az iskolának nevelő és oktató működésében, mint a tanulók önmunkásságában, önfejlesztésében, mondjuk »önképzésében« is érvényre kellett juttatni. Hogy a vallásosság volt a főelem, a vér, mely ezen iskolai szervezetnek minden részecskéit átjárta, jól tudjuk ; nemcsak a naponkinti istentiszteletben, a külön vallástanitásban, közimákban, ünnepek megtartásában nyilvánult ez, hanem minden tárgy tanításából ezt igyekeztek kisugároztatni. Egyébként mákhoz alkal­mazkodtak a J. T. iskolái; ') >A Jezsuita-rend főfeladatául tűzte ki a protestantismusnak minden módon és min­den téren való leküzdését, a római egyház kebelébe térítését, az egyház intézményei­nek mindenütt helyreállítását és — a mi jellemző — saját irányának és élveinek, sőt lassankint saját uralmának érvénye­sítését mindenütt, minden téren, az egy­házban, társadalomban, az államban, a politikában, mint as iskolában és tudo­mányban. < Molnár Aladár: A közoktatás története Magyarországon 153.1. — Önérdekre czélzó rendszeres intézkedéseket iskoláikban még az elfogultság sem találhat.

Next

/
Thumbnails
Contents