Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 20 — liogy az e czélra szánt iskolai idő nagyon kevés. — Epen igy vagyunk a történelem tanításánál is. Nagyon sok oly dolgot csak futólag kell megérintenünk, a melyeknek tüzetesebb kifejtése az esetleg divó téves vélemény teljes eloszlatására, vallásos, hazafias érzelmek felkeltésére, példaadásra alkalmasak volnának. Ezen történelmi eseményeknek, a művészetek főbb irányainak és remekeinek tüzetesebb megismerését, a tanár által ajánlott, esetleg az ifjúsági könyvtárban meglévő munka alapján, isidét az önmunkásságra kell bizni. Úgyszintén a természetrajz-, földrajzban, továbbá a természettudományok terén nagyon sok oly jelenséget, tüneményt, törvényt, gépet kell csak néhány szóval érinteni az idő szűke miatt, a melyeknek tüzetesebb ismerésére az életben lépten-nyomon szükség van. A szaktanár itt is ki fogja jelölni a czélra legalkalmasabb munkát vagy munkákat. Ezen munkákat az ifjú, esetleges fönakadáskor a szaktanár útbaigazítása mellett, átlanulja, belőlük czéljának megfelelő vázlatot készit, felolvasást, szabad-előadást vagy vitatkozást tart. Ez által elérjük azt: hogy e körök az iskolával legszorosabb összefüggésben maradnak ; hogy az ifjú a vonzalmának megfelelő tárgyat választja; hogy a fejlesztés még sem lesz egyoldalúvá, mert az önképzőkör tagjai a legkülönbözőbb ismerelágakból fognak ily előadásokat hallani. Riedl Frigyes is ez eredményre jut, midőn ezt állítja.: »A vezető tanár az iskolai előadásokkal kapcsolatos thémákat jelöl ki, melyekben a tagok válogathatnak. Ugyanis minden szaktanár tudja, hogy sok érdekes tliémát kell érintenünk az iskolai előadások alkalmával, a melyeket idő hiánya mialt nem fejthetünk ki bővebben ; ezek tovább szövésére az önképzőkör szolgálhat, hol valószínűleg akadnak tagok, kik e thémákkal a tanár utasítása szerint foglalkozni hajlandók.«

1) Az itt elmondottak természetesen föltételezik azt, hogy nemcsak a vezető magyar szaktanár, hanem a többi szakok tanárai ís érdeklődnek, sőt magánúton és a tanári tanácskozásokban érintkeznek is az ifjak önmunkásságának ügyében. 2) az ismeretek Az jgy megszerzett ismeretanyag feldolgozása az anyaggyűjtésnek, a szer^lőaiiásíT: C

S kesztésnek, a szépirálynak és a szóbeli előadásnak állandó gyakorlására s ezáltal az alaki képzésnek gyámolitására szolgál. Főkép ez azon tér, a melyen az önmunkásságra igen nagy szükségünk van. Az anyaggyűjtésre, szerkesztésre és az irály fejlesztésére az iskolában az első osztály olvasmányaitól kezdve végig minden osztályban, minden tantárgyban fordítanak gondot; mégis általános a panasz, mondja épen a szakminiszter, hogy az érettségi vizsgálaton az ifjú nem rendelkezik az ismeretek alakításában, azok kifejezésében, a szókincsben azon készséggel, a melyet ilyen korú ifjaktól már jogosan el lehelne várni. Ezt pedig az iskolai állandó gyakorlás melleit, az ottan tanult elméletnek önmunkásság utján való állandó alkalmazása által, főkép az önképzőkörökben lehet fejleszteni. E czélra kitűnő eszközei az önképzőkörnek a házi olvasmányokból és a remekírók müveiből készitelt vázlatok, ismerlelések, fejtegetések, és a műfor>) Orsz. Középisk. Tanáiegyesületi Közlöny, XXIII. 183 1.