Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 18 — alatt, mélyebben és bővebben gyümölcsözve vésődik lelkébe. Ezért az önmun­kásság fölkeltése minden tanításnak fő föltétele. Minthogy pedig az öntevékeny­ség az önképzőkörükben van leginkább helyén, ezért a helyes irányban vezetett önképzőkörök a tanitás terén nagyon hasznos, sőt szükséges feladatot telje­sítenek. Ezen önmunkásság épen azért, hogy ne a kényszerű munkajellegét viselje magán, az egyéniség szabadabb mozgását, a működés nagyobb szabadságát kí­vánja, mint azt az iskolai fegyelem és alárendeltség megengedi. De azért ez a szabadabb mozgás nem fajulhat el szabadsággá, mint az sok önképzőkörben történik. Ezekben nem is annyira az önmunkásság, mint a szabados mozgás, az autonomia a fő ; nem az önképzés végett lépnek be az önképzőkörbe, ha­nem, hogy szabadabban mozoghassanak, választásokban, korleskedésben részt vehessenek. Részemről tehát azon felfogást, hogy ezen szabadabb mozgás ér­vényesülésére kell ilyen megyegyülésekre vagy kortesértekezlelekre emlékeztető szervezet, teljesen elitélem. Szabadabb a tagok mozgása az önképzőkörben, mint az iskolában azért is, mert akkor dolgoznak, mikor idejök megengedi; a vezető által kijelölt tételek közül azt választják, a melyhez vonzalmat éreznek ; az esetleges gyenge eredmény miatt nem kell az »elégtelen« tanjegytől félniök ; továbbá a vezető tanár és a tagok között sincs az a hivatalos viszony, a mely az iskolában; a vezető tanárnak oktatásai sem magyarázatok, hanem barátsá­gos megbeszélések. Ez alkalomszerű társalgásban, esetleg eszmecserében, több a szeretet, mint a hivatalosság. Továbbá szükséges ezen önmunkásság azért is, hogy ez állal az ifjúban szunnyadozó lelkierők fölébresztessenek, fejlődjenek, esetleg irányt találjanak. Hány kiváló férfiúnak, hány kölelességludó polgárnak lelkierőit épen az ön­képző működés kellelte életre, fejleszlelte öntudatra és látta el bizonyos irány felé törekvő szárnyakkal ? Az önképzőköröknek helyesen, az iskolával kapcsola­tosan vezetett működése pedig elég alkalmai nyújt ar^a: hogy az ifjú lelkének tehetségei felserkenjenek; hogy az ifjú a vezető által kijelölt munkakörből, haj­lamának megfelelő irányban, ébredő tehetségeinek tápol adjon és hogy ezeket, esetleg jövendő életpályáját is figyelembe véve, irányítsa. De az önmunkásság fejlesztésének legnagyobb haszna talán mégis abban van, hogy az ifjú már korán megszokja a kötelességet önakaralából teljesíteni. És igy a kötelesség teljesítésében nem csak terhet, hanem jól eső élvezetet is talál; az igy örömmel teljesített munka megszokása munkaszeretetet, kötelesség­tudást és áldozatkészségei fakaszt lelkében. Ezt a munkakedvet és kötelesség­érzelet kiviszi az ifjú magával az életbe is ; a mire pedig a mai társadalom nagy töredékének kényelmet kereső, munkakerülő, léha léllenséget hajhászó irányzata mellett nagyon nagy szükség van. az iskola mű* Ezen önmunkásságnak azonban okvetetlenül szükséges föltétele az, hogy kodesevei vaio az a legszorosabb összefüggésben maradjon. »Nemo polest dominis izoros kapcsolati pariler servire duobus.« Ha az önképzőkör más czélt tűz ki maga elé, mini az iskola, akkor annak működése az iskolai munkának biztosan rovására leszen; főképen most, midőn a túlterhelésnek — ha talán nem lenne is meg, — han

Next

/
Thumbnails
Contents