Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

- 15 — korúak szokásait és kiváltságait utánozni. Ezen tulajdonságait érvényesiti is, ha arra alkalma kinálkozik. Már pedig erre nagyon sok önképzőkör szervezetében bőséges alkalom nyilik. Épen ezért a fönnebb elsorolt hibák másik állandó forrásául kell tekintenünk az önképzőköröknek az ifjúság hajlamait figyelmen kivül hagyó szervezetét. Az a különálló, jóváhagyott autonomiája a középiskola szervezetében, — a tisztviselőknek, diszelnököknek, elnöknek, első-, másod-, harmadjegyzőknek, pénztáros-, titkár-, könyvtáros-, ellenőr-, rendtartónak, különféle bizottságoknak hosszas korteskedés után való megválasztása, — a gyűléseknek alkotmányosdi játékai, — mind igen sok alkalmat nyújtanak a szabadosságra, czivódásokra, ellenségeskedésre, elkapatottságra, a könnyen szerezhető éljenek megszerzésére és a szereplési vágyra. Mivel az ifjú lélek hajlamain oly könnyen nem lehet változtatni, változtatni kell tehát a szervezeten. Igaz, hogy »a tapintatos vezetés«-t ellenérvül, mint mindenütt, föl lehet hozni; de minek azt a szegény tapintatos vezetést állandó krisiseknek és kellemetlenségeknek kitenni, mikor egyszerűen el lehel mozdítani a lapis ofTensionis-t. Hisz azon ok, a mely a hatvanas években e köröknek ilyen megyegyülésekre és tiszlujilásokra emlékeztető autonómiát adott, már rég megszűnt. Azonkívül, ha nem is keletkezik az ifjúságban az a gondolat, »hogy az ő megerősített alapszabályai oly nebánts-virág, melyhez jog sérlés nélkül még a gymnasiumi lanhatóságnak sem szabad nyúlni

1);« de az a gondolat igen sokszor megfogamzik benne, hogy ezen autonomiája körében az iskolának fegyelmi szabályai alól némi tekintetben mentes, s hogy e körökben több szabad, mint az iskolában. Ezért »épen nem iskolái a szerénységnek.« üe mi is lulajdonképen a czélja ez államszervezetnek, ennek a közigazgatási apparatusnak ? Melyik órán vagy rendkívüli órán, a hol a komoly tanulás a czél, van szüksége a tanárnak ilyen tisztikarokra? Hisz a rendtartás szerint a jelenlévő tanár nem szemlélője, hanem a vezetője az önképzőkörnek: »Önképzőkört is alakithatnak, de mindig valamely szaktanár személyes vezetése és fölüi/i/ehie melleit. < Részemről tehát szintén a mellett vagyok, hogy ez az idejét mull, sok káros hatással járó, a nagykorúak testületeit utánzó autonomia, tiszlviselőválaszlások, korteskedések töröltessenek. Azt, hogy ez által az ifjúság munkakedvét veszti el, nem hiszem; hisz azt, a ki csak a korteskedés és a tiszti rang kedvéért vesz részt az önképzőkörben és nem komoly munkára törekszik, figyelembe venni ugy sem lehet. Az elnök személyesen vezesse, irányítsa az önképzőkör összes működését; de, — mint a Jézustársasági önképzőkörökben is volt, — annyit engedjen át, munkaköréből az ifjúságnak, a mennyit jónak lát. Inkább a technikai ügyek kezelésére kinevezhet, vagy — mint Pintér Kálmán kívánja — ajánlhat a tagok közül egyet-egyet a pénztár, a könyvtár kezelésére, az esetleges írni valók végzésére. az egyes dolgok nyilvántartására. Ez által elejét veszi annak a korles') Horváth Sándor: Az önképzőkörök. Kolozsvár, 1880.