Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899

— 10 — zott. Épen ez a reproductió volt azon eleven ér, a mely e sarjat az iskola testével összekötötte, az egyöntetű vérkeringést létesítette; épen ez tette az akadémiát az iskola szerves tagjává. Az iskolában azon héten, hónapban vagy egész évben tanultaknak szószerinti vagy szabadon való fölmondása mig egyrészt az emlékezetnek hathatós eró'sbülésére, a szabadeló'adás alkalmas gyakorlására szolgált, másrészt állandó ismétlése, fölfrissitése volt az iskolában tanult anyagnak. A vitatkozások ezen czélokon kívül még a különböző' tárgyakban tanultaknak összefüzését, az iskolában oly nehezen alkalmazható »concentratiót« is eredményezték. Azt nem is említem, hogy a főczélnak : a latin nyelv elsajátításának, az alaki képzésnek és a szabadelőadásban való gyakorlásnak ezek voltak leggyümölcsözőbb eszközlői. Az Írásbeli dolgozatokban sem tűzhették ki czélul az ezen kornak értelmi fejlettségétől nem várhaló s igv plágiumokra késztető productiót, hanem a szókincsnek gyakorlását, valamely tételről szerzett ismereteknek egységes, logicus egvmásulánbnn való csoportosítását, az érvelés módjainak elsajátítását és a helyes és szép irály megszerzését. Azért nagyobbrészt a görög és római írókból és költőkből felvett részek utánzása, fejtegetése, tapasztalataik körébe eső dolgok : »templomok, kertek, időviszonyok s hasonlók leírása, görög beszédeknek latinra és vissza fordítása, kisebb latin és görög versek irása, rhetorikai figuráknak és okoskodásoknak valamely tárgyra alkalmazása«volt az írásbeliek tárgya. Ezenkívül önálló beszédeket is készítettek. Az iskolai szinelőadások pedig — bár későbbi alakjukban paedagogiai szempontból helytelenithetők, a mint az »Institutiók- tették is—-a kellő hanghordozásnak, a kellően színező előadásmódnak, a bátor föllépésnek, a társaskörben való ügyes forgolódásnak begyakorlására igen alkalmasak ; annál is inkább, mivel a színdarabokban előforduló legkülönbözőbb helyzetek ezekre a legváltozatosabb példákat szolgáltatják. Ezért csak sajnálni lehet, hogy ezen megfelelő, a korszellem kívánalmait szem előtt tartó és az iskolával legszervesebb összefüggésben álló önképző intézmények Jézus társaságának eltörlésével (1773.) legnagyobbrészt megszűntek. A megmaradtak pedig áldozatai lettek II. József 1784. rendeletének, mely a gymnásiumi növedékek társulatait beszüntette, pénztárait lefoglalta, a vallásos gyakorlatokat és a szentségekhez való járulást pedig az ifjaknak tetszésére bízta.

2) Jézustársaságának eltörlése után a külföldön is megszűntek ezen önképző iskolai intézmények és utánok hasonlók, az iskolával kapcsolatban, nem is létesültek ; az angol, franczia, német és bajor iskolákban szervezett önképzőkörök tudtommal

3) nincsenek. <) Molnár Aladár: i. m. 181. 1. 2) »Sodalitia omnia B. Mariae nomine congregata, exhortationes academicae in templis et exercitia, ut dici solent, spiritualia, quae postrema hebdomada verni jejunii institui solebant, abrogantur.« Dr. Mohi A.: i. m. 297. 1. 3) Ez állításomat Fehér Ipoly »A bajor középiskolák szervezete és eljárása«, Fináczy Ernő dr. »A franczia középiskolák múltja és jelene« cz, művének adataira, a franczia és német középiskolák számára kiadott min. szabályzatra és tudakozódásaim folytán nyert fölvilágositásokra alapítom.