Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1899
szolgáló intézményeket a korszellem követelményeivel és az iskola rendszerével elválhatatlan szerves összefüggésbe tudták hozni. Emelnek ugyan kifogásokat a Congregatio Mariana és az akadémiák ellen is. Amarról felhozzák, hogy a vallásos gyakorlatokat és sanyargatást túlzásig vitte. De azt a kor szelleme megmagyarázza; azonkívül az ifjúságnak fiatal heve a kimért, szabályos mederből néha-néha kicsap, az ifjú lélek a korlátokon túlterjeszkedésre mindenkor hajlandó; de kis mérvű tulterjedést kiment az eredménynek örvendetes volta. Vagy nem teljesen helyeselhető-e az, hogy az érzelmeket, a melyek fejlesztése a legtöbb nevelési rendszerben tervszerűtlen és esetleges, egy közös, élőtörzsből, a mindent álható vallásosságból sarjasztja, s ezáltal azok fejlesztését egységessé, szervessé és biztossá teszi. Hiszen azon rendellen hajlamok, a melyeknek a nem védekező ifjúi sziv oly könnyedén enged tanyát, a melyeknek a testre és lélekre egyként káros hatásai már az ifjúkorban meglátszanak, a meglett korban pedig biztos züllést okoznak, egyedül a vallásosságnak mindenre alkalmas panacaeája állal gyógyíthatók. De e negativ eredményeken kivül ott találjuk e körökben a legmagasztosabb érzelmek gyümölcseit, a legnemesebb erénygyakorlatokat is. A betegek rendszeres látogatásáról, ápolásáról, a szegények ruházásáról és táplálásáról, az elhagyottak vigasztalásáról, a haragosok kibékitéséről, a szegény halottak közös költségen való eltemetéséről, egyszóval az embertársak iránt való önfeláldozásról szólanak e Gongregatiók jegyzőkönyvének lapjai 1). E társulatok erkölcsnemesilő és jellemképző hatása oly nagy volt, hogy mindenki bámulattal szemlélte az emberbaráti erények ez ifjú leventéit. Az akadémiák működése ellen panaszul vethetik azt, a mit azon kor öszszes iskolái ellen felróhatnak, hogy az alaki képzés mellett az »eruditióra«, a különféle ismeretek megszerzésére kevés gondot fordítottak. 2) De ezt a humanismus és reformatio kora és a reális tudományoknak fejletlen volta megmagyarázza. Molnár Aladár pedig azt hozza föl ellenök, hogy nem fejlesztették sőt elnyomták a növendékben az önnálló productiót. 3) A felsőbb iskolákra és ezek akadémiáira ezen kifogás helyén valónak látszik ; de a középiskolákra és ezek akadémiáira nézve ez inkább dicséret, mint megrovás. Hiszen az e téren gyakorlatilag működők jól tudják, hogy e korban nem a productio, hanem a reproductio a kívánatos. Erre pedig ez intézményben is bőséges alkalom kinálko') A győri sz. Benedek r. fó'gymn. Értesítője. 1896. A győri Mária-Congregatióról szótő értekezésben tüzetesen leirja az irgalmasságnak azon testi és lelki cselekedeteit, a melyeket a Congregat/ó tagjai nemcsak saját körükben, hanem felebarátjaikkal is gyakoroltak. 2) Gróf Bethlen Miklós >Önéletleirás«-ában a 17. sz. végén irja: »Azt a kevés időt hiábavalósággal töltik el a classisban velők, írás, olvasás és egy antichristiana latina lingua-nak tanulásában telik el tiz-tizenkét esztendő; mégis van-e egész Erdélyben is nemes ember jó, vagy csak középaránt való latinus is ; nem értek literatort, mert az egész Európában is szük.« 3) Molnár Aladár: i. m. 194. 1.
