Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1897

— 109 -Befejezte a megkezdett reform-művet az 1847-ben összehívott országgyűlés 1848-ban, a midőn a februári franczia forradalom által siettetve, egyszerre szakított a mull minden hagyományaival és megalkotta az egységes magyar jogállamot. Törvényes intézmények erejére emelte azon szabadságjogokat, melyeknek elérése a nemzet legfőbb óhaja volt, szilárd alapokra fektetvén az alkotmány épületét. Az országgyűlés által hozott törvényeket szentesítés végeit V. Ferdinánd királynak terjesztették föl, ki követve szivének nemesebb sugallatát, jóváhagyta és szentesítette azokat. A király e ténye, mely oly gyökeres szakítást jelentett a múlttal, a legszeretettebb királylyá tette a jóságos Ferdinándot, ki a királynéval, Ferencz Károly és Ferencz József főherczegek kíséretében ápril 10-én Pozsonyba érkezett a szentesített törvények kihirdetésére. »Soha fejedelem őszintébben szives, bensőleg kedélyes fogadtatásban nem részesült.« Pozsony városa ápril 11-én öröm- és fényben úszott. A király a nádorfőherczegtől és a miniszterektől környezve a primási palota nagytermében öszszegyült karok és rendek közt megjelenvén, a lelkesedés zajos kitörésével üdvözöltetett. A királyné a karzaton jelent meg a két főherczeg kíséretében. A királyt Batthyány Lajos gróf miniszterelnök üdvözölte, mire a király a nemzeti szini'i szalaggal átkötött törvényeket átnyújtotta István nádornak és igy szólt : »Iliv magyar nemzetemnek szivemből óhajtom boldogságát, mert abban találom fel a magamét is. A mit tehát ennek elérésére tőlem kivánt, nemcsak teljesítenem, hanem királyi szavammal erősítve, ezennel állal is adom neked, kedves öcsém, s általad az egész nemzetnek, ugy, mint a kinek a hűségében leli szivem legfőbb vigasztalását és boldogságát.« A királyi szavak után a termet ismét a kitörő lelkesedés örömhangjai tölték el, mire István főherczeg nádor elragadó szavakkal ekként mondott köszönetet a nemzet nevében : »Nagyobb örömmel nem tölthette volna el felséged hív magyarjait, mini, hogy ezen örökre emlékezetes országgyűlés berekesztésére körünkben személyesen megjelenni méltóztatott. Egy boldogult, háladatos nép környezi itt Felséged királyi székét, s a nemzet szive soha forróbb szeretettel, több hűséggel nem dobogott fejedelme iránt, mint dobog most Felségedért, ki a jelen törvények szentesítése állal honunk ujjá-alkotója lelt. Szegény a nyelv, hogy ezérl Felségednek illő köszönetet mondhasson : hálánkat telteink fogják bizonyítani. Meri valamint uj, életerős alapra fekleltetelt ezen törvények által a magyar alkotmány, ugy biztosabb alapot nyert általuk azon szent frigy is, mely e hazát Felségedhez s királyi házához édes kapocscsal fűzi. Legyen Isten áldása Felségeden, koszorúzza hir és szerencse Felséged fejét; ezt óhajtjuk szivünk mélyéből, s magunkat és édes hazánkat Felséged királyi kegyelmébe hódolattal ajánljuk.« A mikor beszédével véget ért a szentesítés szertartása, a király, királyné s a főherczegek halárt nem ismerő lelkesedés közöli távoztak a gyűlésből. A fényes ünnep ulán feloszlott az utolsó rendes országgyűlés. Nincs magyar, a ki örömmel, nemzeti büszkeséggel és liálával vissza ne emlékeznék ama