Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1896

zolására; félek, hogy nem látják az én kedves tanítványaim soraimban megelevenedni és visszatükröződni annak kedves alakját, kit főleg vizsgálataik alkalmával mint szerető atyát láttak megjelenni, s kihez fiúi tisztelettel és szeretettel közeledhettek. De valamint annak idején bátorított a tudat, hogy az ő nagysága lesz az én gyengeségem ereje — hisz kell-e a napot, ha búcsút vett is tőlünk, ismertetni, fénysugarakkal övezni? nem ismerte-e mindenki, vagy nem éiezte-e melegét, fényét, áldását? — úgy most is az ő nagysága, általánosan ismert szeretete a tanuló ifjúság iránt lesz az én gyengeségem támasza. Hisz kell-e a szerelő atyát, ha szerettei köréből el is távozott, fiaival megismertetni és beszélni nekik az atyai szeretetből fakadt jótéteményekről ? Ha akkor hitein erős volt, hogy a képet, melyei az én gyakorlatlan kezem csak körvonalaiban fest meg, kiszínezi és reá életet lehel az én mélyen tisztelt hallgatóságom szerelő lelke ; ép ugy, a mi hiányozni fog most az én soraimból, azt pótolni fogják az én kedves tanítványaim azon szeretetből, melylyel mint jóltevő atyjok iránt viseltettek, s melylyel emlékét szívesen őrzik. * * * A mi jó Pista bácsink, a hogy Zsinkó kanonokol a szerelet nyelvén nevezgette a világ, saját (eljegyzése szerint 1810. old. 16-án Sárosdon látta először a napvilágot. Szülei egyszerű, munkás, szegény emberek voltak, kik kezdettől a jó katolikus családoknál megszokott szerető gonddal, isteni félelemben nevelték gyermeküket, a drága kincset. Valóban drága kincset bizott rájuk az Isten, kincset, mely nemcsak nekik, hanem annyi százaknak és ezereknek boldogító forrásává lőn ! Hét éves korában Német-Üröghre került, hol a nagybátyja volt a plébános, ki azután az eszes és élénk fiút a pécsi gimnáziumba adta és neveltetéséről gondoskodott. A szorgalmas, jólelkű tiu már az első osztályban a 14 kilünő között a 9-ik volt megkettőztetett szorgalmával folytonosan évről-évre haladt, s mikor pécsi tanulmányait végezte, már az első volt, s mint ilyen tartotta elöljáróihoz a bucsú-beszédet, melynek jó részét még öreg korában is tudta.. A filozófiát Pesten végezte. Utána ugyanitt a legnagyobb nélkülözések közt a jogot hallgatta ; s hogy ekkor is ideje a munkáé volt, fényes bizonyság rá az, hogy 19 éves korában méltónak találták arra, hogy a szépművészelek és a bölcsészet tudorává avassák. A jogból a második ével Győrött végezte. Bár szorgalmával és jó magaviseletével mindenütt nemcsak elöljárói nagyra-becsülését érdemelte ki, hanem tanulótársainál is mindig a közlisztelet és szeretet tárgya volt, s nem egygyel közülök benső barátságot kötött, mégis szive, melyet az ifjúság zajos, sokszor erkölcsi hanyatlással járó mulatozásai közt is tiszlán megőrzött, a papi pályára vonzá. 1830-ban már a pécsi szemináriumban találjuk, hol mint a Jerikóba plántált rózsa a virágok közt, úgy illatozék a kis doktor az ő szép erényeinek illatával fiatal levita társai között. 1834. ápril 1-én adá kezébe a nagy nevű és áldott emlékű Szepessy báró, pécsi püspök a kelyhet, a melyből ez idő óta páratlan buzgalommal ivá »a szüzeket nevelő bort«.