Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1896

Eme szeretet a lelkek iránt abban is nyilvánult, hogy ő akart tanúskodni, még ha gyöngélkedő, beteges is volt, a mellett, hogy a hivek egyházunknak, Krisztusnak hűséget esküdtek, mikor a püspök kezei állal Krisztus harczosaivá kendtek föl. Alig is történt bérmálás nélküle. Egyéb papi kötelmeit is páratlan buzgalommal teljesilé. Még éleiének utolsó évében is, jóllehet már 86 év nyugodott roskatag vállain és már beteges is vala, az éjféli misén is jelen volt Halálát megelőző évben mint 85 éves aggastyán a legnagyobb buzgalommal részt veil a buzaszentelési körmeneten, bár szeles, hűvös idő volt és jómessze kellett mennie; részt vett éhgyomorral, mert utána a szent misét ő mondta. Isten csodájának vette mindenki, hogy komolyan meg nem betegedett. Ha terhes, nehéz papi lunkcziók voltak is, nem lágitott, jóllehet magas korára és gyenge teslalkalára való tekintetből is szívesen fölmentették volna és elvégezték volna helyette kanonok-társai; sőt nem egyszer még kérték is egészségének kímélésére. De mind hiába ! Neki is szabad lett volna elmondania a zsoltárossal ((38, 10): »Zelus domus tuae comedit me.« »Buzgóság házadért megemészt engem.« Tudta ő, hogy a pap közbenjáró Isten és a lelkek közt imája és áldozata állal. Nincs is fontos ok, mely miatt papi munkáját elmulaszsza ; oil van ő mindig a papi ima végzésekor és élele utolsó évében örömmel menlik lel kanonok-lársai saját kérésére a terhes helesség alól, mit már régen megtettek volna, ha nein léinek, hogy ez ellen az Istenben boldogult tiltakozik. Korán reggel mutatta be szent áldozatát s nemcsak a hosszú idő, meddig Istenének szolgált, hanem egy pillantás rá, bárkit meggyőzhetett élő hiléből lakadt példás áhítatáról. Mindig sietős volt dolga, csak akkor nem, ha imádkozott és misézett. Érintsem-e azl a szent ártatlanságot, mely szeméből, egész valójából kisugárzott, mely elnémitá a rágalmat és pirulni kényszerűé a gyanút is? E tekintetben is Ahhoz iparkodott hasonlóvá lenni, kinek naponkint szent oltárához járult, kinek legtisztább testét, a Szűztől született szent testet tartotta kezeiben. Jézus Krisztus iráni való szeretetének volt kedves gyümölcse ezen erénye ! Mit mondjak hitbuzgalmáról, egyháza, ennek feje és püspöke iránt való ragaszkodásáról, szeretetéről ? Azt a drága, katolikus hitét, melyet szerető anyja édes csókok, gyengéd czirógatások közt ébresztett jóságos szivében, melyet munkájából megtérő atyja térdein magyarázgatott neki, egész életén át nagy gonddal őrzé és gondosan ápolgatá, jól tudván, hogy valamint a virág elhervad, ha a nap forró melege perzseli; elrothad, ha földje nagyon nedves : ép úgy a hit is, az Istentől a keresztségben az emberi lélekbe ültetett hit is elvész, ha a sivár ész kevélysége perzseli; ellankad, ha a szenvedélyek lágyítják szivét. Ezért törekedett annyira a hitre szükséges alázatosság és tisztaság liliomára, melyek a tapasztalás szerint elengedhetetlen kellékei a szilárd, erős, termékeny, az erények szép virágait, a jótékonyság édes gyümölcseit termő hitnek. Mint a lelkek embere szívesen ébreszigeté a katolikus hitet másokban is, szívesen és bőkezűen nyitá meg erszényét és adta támogatását minden olyan vállalatra, mely a hiterkölcsi éjet emelését czélozta. Ezért volt ő kezdettől a