Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1894

Inczédy Dénes 30 éves tanügyi munkásságának jubileuma, közli Gyikos Péter.

— 91 — donaid előtt kartársaid is, kik benned, már az egyszerű tanárban mesterüket, vezérlő szellemüket, s követésre méltó példányképöket tisztelték. l)e mindezeknél — melyek pedig együttes hatásukban az egyéni nagyság ritka alakját tárják elénk — nagyobb volt a te szerénységed. Az ó kor klaszszikus tipusai példájára a kötelességteljesítés volt első kötelességed, — az elismerést, jutalmat, ha ugyan gondoltál reájuk, tenmagadban kerested és meg is találtad. S ha te egy alkotmányos érzület nélküli testületnek vagy tagja, mint tanár éled át életéveidet, boldogítva munkáddal tanítványaidat és tenmagadat ; de a szélesebb körii működés útja soha sem nyilik meg előtted. Szerencsére azonban bajtársaid bizalma kiragadott áldásos munkásságod szűkebb köréből s kezedbe adta a zászlót, mely e szót hirdeti mindenfelé: az ifjúság! Amit lelked hosszú tanári pályádon meggyőződéssé érlelt, a mit élettapasztalatod helyesnek bizonyított, — immár megvalósíthattad. Irányt adtál, éltető lelket leheltél intézetünkbe: táborkarodat, a tanári kart, sőt az egész ifjúságot küzdelem nélkül hóditád meg magadnak s azon szellemnek, amelyet le képviselsz. Mig az égi testek keringésének a szám és alak viszonyának s a természeti tüneményeknek törvényszerűségét hat lusztrumon át tudományos meggyőződéssel kutalád és hirdetéd : ma szinröl-szinre láthatod, hogy a természeti törvények az erkölcsi világban ismétlődnek. Avagy általános ünneplésed nem igazolja-e, hogy az erő nem vész el, hanem csak átalakul ? s hogy minél nagyobb az egymásra ható testek tömege s ezek minél közelebb vannak egymáshoz, a vonzás is annál nagyobb? — Igen, becsülettel végzett munkád, az ifjúság igaz szeretete, a haza hü szolgálata, valláserkölcsi életed tiszteletreméltó volta, szerzetesi és papi erényeid tükröződnek le most ünneplésed tényeiben. S mily fölemelő a jelenség! Görögország nagy embereit, egy Tliemisztokleszt, Arisztideszt és Ivimont számkivetésbe küldi; nálunk meg az egyszerű polgárt a haza tiszteli meg érdemeiért. Ha valaki, mi bajtársaid telünk el nemes önérzettel annak láttára, hogy a koronás király érdemkereszttel ékesítette löl nemes kebledet. Mi, munkásságod szemlélői, küzdelmeidnek részesei, egész egyéniségednek ismerői tudjuk legjobban, mily érdemes szív dobog azon érdemrend alatt. Szókratészt tanítványai biztatták, hogy szökjék meg a halál elől, téged meg tanítványaid már életedben halhatatlanitanak, midőn ösztöndíjalapjukat nevedhez fűzik. — A római praetorianusz a hatalom és zsákmány vágygyal kisérte vezérét diadalmenetében: mi meg, hü testőreid, a kegyelet oltárára saját képedet helyezzük ily utalással: íme az ember! Hulljon le hát e képről a lepel! . . . hisz életed nyitott könyv, melyet lepel sohasem takart. S most, midőn kegyeletünk oltárán a tisztelet, a szeretet és becsülés áldozata lángra lobban és egyéniségedet a dicsőség fénye fogja körül : érzem, hogy e magasztos jelenethez még a holtak szelleme is elszáll. Igen, te, ki 30 éves pályádon nemzedékeknek lettél szülőivé, ma ismét fiúvá leszesz, midőn életadóid, édes atyád és jó anyád szellemét oltárunk körül lebegni látod. Áldó karjaikat terjesztik ki föléd, boldogságot esdenek le reád. — Mi pedig hü bajtársaid, kik eddig is híven álltunk őrt melletted s küzdöttünk a valláserkölcsi,