Ciszterci rend Nagy Lajos katolikus gimnáziuma, Pécs, 1892

XIII. Gyikos Péter: Leo élete és működése

kérdése. — Ezt szem előtt tartva, vájjon hallgathatott-e XIII. Leo mint főpap, főkormányzó és a lelkek főpásztora, midőn világi uralmától megfosztva levén • lépten-nyomon akadályozva látta magát a lelki hatalom gyakorlatában? s midőn látta, hogy törvényt törvény után hoznak az egyház meggyalázására, a kath. vallás meggyöngítésére és szabadságának megszorítására ? Az olaszkormány feloszlatta a szerzeteseket, kik az ifjúság oktatására, lelkipásztorkodásra, a sz. Szék tevékenységének előmozdítására, a hitetlenek megtérítésére áldozták erejüket és életüket; kiterjesztette a katonai tényleges szolgálatot a növendék-papokra; rátette a kezét az egyházi vagyonra, részben elkobozta, részben óriási terheket rótt rá ; a kinevezett püspököket el nem ismerte, — s noha Viktor Emánuel ünnepélyesen megígérte, hogy érintetlenül hagyja a vallási intézvényeket, mégis a Propagandára, mely az apostoli hivatal folyománya, mely az egész kath. világ tulajdona, melynek czélja a ker. igazságok és civilizatio terjesztése, — a Propagandára is alkalmazta a conversio törvényt, mely szerint az állam a lefoglalt javak fejében járadékokat fizet, csakhogy a Propaganda nagy kárára. — Más részről a kormány minden tette oda irányul, hogy kitörülje a nemzetből a vallásos és ker. jellemet; eltávolítson a törvényekből és hivatalos életből minden vallásos eszmét és szellemet ; tiltja a hit és kath. kegyelet nyilvánulásait; kiragadja a család vallásos alapját és szervezetét, midőn a polgári házasságot a legridegebb formában proclamálja, midőn a vallás oktatást nehezíti, vagy hatáskörében megszünteti, midőn egyedül magának követeli a jogot a polgárok szivének és szellemének müveléséhez. — S nemcsak Rómában folytatja harczát a pápaság ellen, hanem vidéki gyűléseket is rendez, hol az egyház ellen, mint közellenség ellen izgat ; magában a parlamentben a katholieismust nemzet ellenes vallásnak mondja. — Továbbá : valahányszor a Vatikán a kath. világban valamely ujabb sikert vív ki, a Quirinálban mindannyiszor ujabb meggyalázást igyekeznek számára készíteni. — IX. Pius hamvainak átszállításakor a legméltatlanabb rendetlenségek és leírhatatlan vérlázító kihágások történtek. Vájjon kiállhatna jót — kérdi a pápa — hogy az istentelenek vakmerősége nem vetemednék hasonló kihágásokra, ha méltóságának megf'elelőleg jelennék meg Róma utczáin? . . . Tagadhatatlan, hogy nem maradhat máskép Rómában, mint fogoly a Vatikánban. — 1888-ban a pápa papi jubileuma alkalmával a hivatalos Róma gvalázásait még fenyegetéssel is megtoldotta. Ekkor vette tárgyalás alá »a hazaellenes vétségekről« szóló büntető törvényeket, melyek főleg a sz. szék ellen irányozvák és igy még szorosabb bilincsekbe készülnek verni az egyházat. Ily szomorú viszonyok között él a pápa Rómában, és az egyház Olaszországban! A józanabb politikusok elismerik, hogy a jelen állapotok tarthatatlanok, és Olaszországnak mindenképen érdekében áll a pápához közeledni. De mikép tegyék ezt ? nem tudják ... A pápa szereti Olaszországot, minden szava, tettéből kitűnik szeretete; — a pápa olasz költő, ki nagy lelkesedéssel énekelt Italia szépségéről ; — a pápa olasz államférfiú, ki sebzetl honfiúi szeretettel igyekszik megszüntetni az örvényt, melyet egy vétkes politika nyitott a pápaság és Olaszország közt; — a pápa óhajtja a kibékülést, melynek lényeges lelté-